Anthony

-Anthony vagyok ,a Blue Eyes hajóról. Ő az első tisztem, Frank.
-Örvendek- nyújtott kezet Mary. Látom, békével jöttek. Mit óhajtanak?
-Valójában árut szállítunk, és a Fox szigetre tartunk. Nem szeretnénk harcot, és semmilyen bonyodalmat. Azt kérnénk, garantálja, hogy nem támad meg minket.
Hm..lepődött meg Mary, ilyet sem kértek még tőle. Ő most nem akart támadni. Két napja győzték le az Angyalhajót, van mindenük bőven.
-Jöjjenek a kabinomba. Megkínálom Önöket whiskyvel.
A két férfi követte. A matrózok résen voltak. Mary nem félt. Beléptek a kabinba.
A két férfi helyet foglalt. Mary is leült. Csak most nézte meg tüzetesebben a vendégeit. A kapitányon ,Anthonyn megakadt a szeme. Ezek a szemek... Mintha már látta volna valahol. Sötét, mély barna, nyugalmat és bölcsességet árasztó szemek.
Mint egy villámcsapás, jött a felismerés, Marc tekintete. Nem! Ez nem lehet!
Mary alig bírta türtőztetni magát. Valószínűleg meghibbantam! Annyira bennem él a férfi, hogy már mindenkiben őt látom?
-Valami baj van?-érintette meg a kezét gyengéden a férfi.
Na nem! Még a hangja is ugyanaz!
Marc..ugye nem szórakozol velem? Ne tedd ezt , így is szenvedek!
-Nem semmi, csak elgondolkoztam.
Mary egyik matróza poharakat és whiskyt hozott be. Az italt kiöntötte a poharakba, majd távozott.De csak az ajtón kívűlre. Ott maradt, mint egy hűséges kutya, így védve kapitányát.
-Szóval...szólalt meg Mary, miután kortyolt az italából. Garantáljam a biztonságukat?
-Erre kérnénk. Ezért hajlandóak vagyunk fizetni.
Mary nem volt kapzsi, de pénzből élt, és a legénysége is.
-Rendben. Mit szállítanak?
-Perzsa szőnyegeket, dísztárgyakat, fonott bútorokat.
-Hm..ez elég furcsa rakomány itt a tengeren, ahol rumot, fegyvereket, gabonát, és többnyire embereket szoktak szállítani.
-Vannak furcsa dolgok az életben- közölte Anthony.
Csak más lenne a hangja! Nem tudok a mondanivalójára koncentrálni, csak a hangjára. Marc...
-Igen? És mit óhajtanak fizetni?
-Kap tíz darab perzsaszőnyeget, és egy fonott bútort. Jól illene a kabinjába.
-Ne nevettessen ki! A matrózok nem értékelik a szőnyeget. Meg különben is, hogy osszak el tíz darabot ötven ember között?
-Az már az Ön dolga, kapitány! Én ezt tudom felajánlani cserébe , ha enged utunk folytatására.
-Rendben, tegyen még hozzá egy kisebb pénzösszeget, amit szétosztok a legénység között.
Megegyeztek.
-Egészségünkre!- és Mary poharát a férfiakéhoz koccintotta, majd felhajtották a benne lévő italt. Nem rajongott a whiskyért, de ilyen alkalmakkor muszáj volt innia.
-Uraim- nyújtott kezet Mary, akkor megegyeztünk.
Anthony tenyerébe zárta a nő kezét, gyengéden megszorította. Lehunyta a szemét.
Marc érintése. Uram, ugye csak játszol velem? Újabb próbatétel?
-Amint a hajónk ideér, átrakjuk a bútort és a szőnyegeket.
-Rendben- és Mary felkisérte a férfiakat a fedélzetre. Miutána csónak távolodott, Mary Thomas mellé lépett.
-Mit akartak?- kérdezte Thomas.
-Hogy ne támadjuk meg őket.
-És hogy döntött Kapitány?
-Elengedjük a hajót, ezért kapunk tíz perzsa szőnyeget cserébe.
-Szőnyeget? És mit kezd a szőnyegekkel?
-Majd eladom. Meg suvenir a sziget főnökének.
-Nem rossz- bólintott Thomas. Ilyen sem volt még mióta a tengert járjuk!
-Egyetértek- nevetett fel Mary.