Kelemen J. István

Porszem

Kedves kis Porszemem,
mely vakítóan csillámlik fel nekem,
Szaharányi homok-dűne tengerében is,
a szikrázó nap ellenfényében is.
Porszem vagy, és a szemembe kerültél,
ahonnan könnycseppem ölelésében szöktél ki,
arcomon végig gurulva,
hogy tenyerembe foghassalak fel,
s mint csodás gyöngyöt nézzelek megigézve,
várva, hogy a nap csillogó burkodat letépje,
hogy meztelen tested, tenyeremen melengjen,
s egy lágy szellő újra a szabadság felé repítsen.