Hm..nem vagyok ilyen. De lehet ezt kellene tennem. Könnyedén megvonni a vállam, és csakis előre nézni. De nem tudok ilyen lenni, bár tanulom. Még mindig érzékenyen érintenek meg egyes kapcsolatok, események. Már nem fájnak, de egy ideig bennem maradnak, és csendes szabad perceimben boncolgatom őket. Már nem kérdezem, hogy miért..mert tudom, minden okkal történik az életben és minden esemény így vagy úgy, de a fejlődésemet szolgálja.Hm..néha be kellene intenem anyósomnak is, mikor bele akar szólni, miért megyünk megint nyaralni. De megtanultam, nem szólok vissza..elengedem a fülem mellett. Az én életem, az én döntésem, az én pénzem. Akkor ne szóljon bele senki, hogy mire költöm. Egy kérdés vert gyökeret bennem és nem hagy nyugodni. Valóban olyan fontos a mai világban az autó, a jogosítvány, az egzisztencia, a szint? Nem mindegy, hogy hogy él csak a lelke legyen szép? Rájöttem, nem mindegy. Az álmokban nem fontosak ezek, de a valóságban igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése