Iskolában

Ahogy a fiamnak is lassan, nekem ma el kezdődött az iskola. Nyáron nem volt, de nem is gondoltam rá..csak messziről fél szemmel lestem a könyveimet. A nyár távozni látszék, helyét átveszi az ősz...Hm..mit mondjak? Őt még elviselem. 
Szóval..elkezdődött. Este időben lefeküdtem, mert tudtam ma korán kelek. És ha kialvatlan vagyok, fáj a fejem, és nincs kedvem semmihez. Sőt! Ingerlékeny is vagyok. De nem bírtam elaludni, 01h-után. Az ébredés...dacoltam vele..muszáj volt, fel kellett kelnem. Futólag még megsimogattam szeretett ágyamat: ne félj, nem sokára ölelhetsz :-)) A suli..szépen gyülekeztünk, megszokott is új arcok. Mindig más a közeg, függően a szakelőadástól. Beléptem, helyet foglaltam..beszélgettünk..a nyaralásról..
Mikor egy férfi hajolt a papírok fölé, ahol én is ültem. Egyetlen pillanatra összevillant a tekintetünk. Kék és a mély barna szem találkozása. Mintha egy apró villanás hasított belém. Miután mosollyal távozott, megkérdeztem: -Ki Ő?
- Ő az előadónk..a mai.
-Hm..nem ismerem. Még nem vettem részt az előadásán. A férfi bejött, leült a terem közepén lévő asztalhoz. Felé fordultunk. És beszélni kezdett. Halkan beszélt..néha mosolygott. Nem is előadott, inkább kérdezett. Én válaszolgattam neki. Mintha csak ketten kommunikálnánk. Mintha csak én vizsgáznék. Néha kijavított egy- egy növény szakmai nevéről. Elmosolyodtam. Ő is. A többiek nem szóltak. Hallgatták a kettőnk kommunikációját. Élveztem..érdekes volt..ahogyan beszélt..az előadás vége előtt megkérdezte.
-Ön hol él?
Meglepett a kérdése. És ismét csak mosolyogtam.
-Most? Vagy honnan származom? Persze mindkettő érdekelte. És felelevenítettük csodás Csongrád megye fejlődését.
Az előadás végén odamentem hozzá, bemutatkoztam a kezemet nyújtva.(szeretek férfiakkal kezelni) A szemek..és a mosolyok..egymásba olvadtak. 
-Tegeződjünk- közölte Ő.
Hm..nekem kellene felajánlanom, én vagyok a nő! De ezt az apró hibát elnéztem neki...kikísért az ajtóig..megköszöntem az előadást..és éreztük mindketten ez egy különleges nap volt.