Néhány hónapja valaki, valami hatására el kezdtem verseket írni. A versek, a rímek csak úgy ömlöttek belőlem. Rövid idő leforgása alatt, több, mint 700 db verset írtam. Aztán valahogy megállt az írás, nem volt ihlet, idő sem, és talán megfelelő múzsa sem. Nyár van, volt, szinte állandóan nyaraltunk, utána visszarázódni a rendes kerékvágásba, nem hiányzottak a versek. Szinte csak egy- két blogot írtam. A legutolsó kötetem, a Vágy c.már nehezen jött össze, hat hét alatt. Mikor publikáltam, úgy éreztem elég volt, befejeztem a versírást. De, ezért nem teszek fogadalmakat, mert nem tartom be. Hazajöttünk a legutóbbi nyaralásból, eltelt egy- két nap, és csendes esti óráimban azon kaptam magam, hogy fejembe újra jönnek a rímek. Írtam kapásból vagy 20 db. verset. Mi kell a versíráshoz? Mindenképpen csend és nyugalom..aztán téma..esemény, képzelet, vágyakozás...és egy jó múzsa..azt hiszem, Ő kihagyhatatlan. Az este visszaolvastam néhány verses kötetemet, a régieket. Meglepődtem, akkor mennyire fájdalmas és mély verseket írtam. A mostaniak már nem ilyenek..könnyedek, lazák..és egyáltalán nem mélyek...hát..ez van...akkor más múzsám volt..bizonyára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése