A kisfiúk tündéri jelenségek(bizonyára a kislányok is), de valahogy miután felnőttem mindig is egy dundi, szőke kisfiúra vágytam. Megkaptam az élettől, nagy áldozatokat vonva maga után. Kerek, pufók kis arcocskájával, sötét szemeivel maga volt a csoda.
Nos...lassan a kisfiú felnő, most kiskamasz korszakba lépett.
Ismerek egy "kisfiút", aki szintén közel áll a szívemhez. Bevésődtünk egymásnak rendesen. Neki is kerek, pufók képe van. Szoktuk egymást cukkolni, ha kell vigasztalni, és olykor életkedvet öntök belé. Szeretem. A részem lett. Ő is szeret. Valamilyen szinten. Aztán egyik pillanatról a másikra teljesen észrevétlenül férfivá érett. Én nem tettem semmit. Ő sem tett semmit...és...meglepetések sorozata zúdult a nyakunkba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése