Alighogy beköszöntött az ősz, mindjárt óraállítás- végre, mert utálom sötétben kikísérni reggel a fiúkat, és a Mindszentek napja is beköszönt. Ezen a napon csodálatos a temető, tele virágokkal(már ha nem lopják el) és millió aprócska gyertya és mécses fénye világítja meg az egészet. Nem szeretek temetőben járkálni(kivéve a Fiumei úti sírkertet, ahol hétvégén voltunk), mert olyan szorongó rossz érzésem van. Tudom, hogy a halottak nem bántanak, azt is tudom(hiszem), hogy ők hol vannak, de akkor is. Ezen a napon a szeretteinkről emlékezünk meg. Bár nekem nap mint nap eszembe jutnak elhunyt rokonaim..ha meg nem gondoskodnak róla, mert álmaimban gyakran megjelennek..és volt olyan mikor csak a női ág...nem tudom mit szeretnének közölni, mire figyelmeztetnek, de néha meglepőek az álmaim...mostanában nincsenek rémálmaim...mert legyőztem őket..
Az őszre visszatérve , mindjárt november..és lassan beköszönt a tél...Karácsony, amit szeretek, mert az az ünnep nálunk a szeretetről szól....
Nem szeretem az ilyen esős időket...lehangolnak..bár ma bírtam aludni egy fél órát...ha nem alszok, szerintem összeestem volna...de mikor csöngessen a postás, mikor szólaljon meg a telefon, ha nem akkor, mikor aludni szeretnénk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése