Tudod, olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Most aztán tényleg visszaköszöntött a múlt. Egy darabig, valamilyen szinten része voltál életemnek. Volt egy- két szép közös pillanatunk, szép perceink,de többségében csak vitáztunk. Te nem hittél nekem, s én sem mindent. Talán vonzódtunk egymáshoz, mint két sóvárgó lélek. Akkor még új volt az érzés, ismeretlen, érdekes. S az ember kíváncsi lény. Vonzza az ismeretlen....a vágy...nem tudom, hogy részemről volt-e? Valahogy nem gondolok rá, és akkor nincs is. Elnyomom magamban. A testi vágyra nincs szükségem. Megismertem, megtapasztaltam egy másfajta kapcsolódást (egyesülést) két ember(lélek) között, és annak bizony a szeretkezés csak silány utánzata.Én azt a másfajta kapcsolódást keresem, óhajtom azóta is...
Furcsa ahogy felbukkantál újra hirtelen a semmiből.. Nem tudlak hová tenni magamban.
Neked a Nő kell, nekem pedig nem a Férfi. Egyikünknek engednie kell..én nem akarom Belőled a férfit..nem akarom a testi vágyat!
Kíváncsi leszek, ki fog majd engedni..Ismerlek...tudom a határokat..a saját határaimat..., korlátaimat.
A híd adott. Bármikor átmehetünk a másikhoz. Én nem lépek, nem kezdeményezek, várok...
Kíváncsi leszek ki fog nyerni...Én a lélek vagyok, Te a férfi...Érdekes párosítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése