Tudod, hogy fáj...

Életünk során vannak dolgok, amelyeket nem akarjuk..de mégis elénk jönnek, el kell őket fogadnunk, túl kell rajtuk lépnünk. Megtesszük nehezen, és azt hisszük, hogy kész vége, kizártuk a  gondolatot, el lett feledve. Aztán egy napon visszaköszön a múlt, már nem haragszol..és Ő újra éledni kezd benned...rájössz, hogy szereted..mindig is szeretted..nem vággyal, sóvárgással..csak azért, amilyen, amit Neked önmagából adott, és hálás vagy, hogy rátaláltatok egymásra..ha szól Hozzád, mintha gyengéden megsímitaná a lelkedet...pillekönnyű érintéssel
A változást el kell fogadni..nekem is el kellett fogadnom..nem akartam, de muszáj..hogy jobb-e így? Nézőpont kérdése...De most ez van az életemben..kevesebbet leszek itt, mert erőm és időm sincs...de..attól halványan kapaszkodnék a második, most köddé foszlott, elsuhanó életembe..kicsi fájdalom és szomorúság van bennem...de...hiszem, hogy most ezt az utat kell járnom..
Köszönöm, akik keresnek, akiknek hiányzom, és akik szeretnek.