Számomra a két legszebb magyar szó: a Szeretlek és a köszönöm. Bár az utóbbiban benne van egy aprócska szeretet is. Mikor kimondjuk, érzünk valamit. Megköszönni valamit olyan érzés,mintha magunkból adnánk egy picinyke darabot. Egy aprócska lélek- érzés. Sokszor mondok köszönetet a mindennapok kavalkádjában. Sok embernek.
A hangsúly és a mimika nagyon sokat jelent. Annyi érzést bele lehet csempészni ebbe az egyetlen szóba. Annyi lágyságot, annyi gyengédséget. Szinte simogatni lehet ezzel az egyetlen szóval. A köszönet tulajdonképpen egyfajta hála is. Hálás vagyok, mert az a valaki figyel rám, segít nekem, ad valamit, törődik velem, esetleg szeret. És ha egy bájos, meleg, szívből jövő mosoly is társul hozzá, akkor a szó mindent visz. Érzéseket kelt a másik emberben. Szép érzéseket. S talán gondolatokat is ébreszt.
Figyeljétek meg közben magatokat, ha kimondjátok ezt a szót egy mosoly kíséretében, abban a pillanatban minden más gondolat megszűnik, eltűnnek a gondok, és könnyedek lesztek. Pihekönnyűek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése