"Nem győzlek olvasni, már nem tudlak követni, olyan sokat írsz"- jegyezte meg a minap valaki.
Sokat írnék? Nem is! Pont az bánt, hogy annyira keveset írok, mert nincs erőm, időm, kedvem és szép megkapó gondolataim sem. Most csak monoton robotként végzem a dolgom, és minden mélyebb gondolatot elűzök magamból...Most még egy kis ideig hajsza van..és jó a belső csend. A lelkem, mintha nem is létezne. Nem nagyon tudok rá figyelni és az érzéseit, a vágyait sem tudom most elmélyíteni magamban. Furcsa érzés..mintha nem is létezne. Tudom, hogy bennem lapul. Nem szól..nem érez, csak éppen, hogy létezik. Bágyadtan mosolyog. Most is kapok érzéseket. Többnyire szép, megható érzéseket, de egyszerűen nincs erőm boncolgatni őket. Most nők gyűrűjében élek..kivéve 1-2 férfi. Érdekes. Mi nők annyira másképpen kommunikálunk, mint én a férfiakkal. Elvagyok, kóstolgatom ezt a helyzetet is.
Visszatérve az írásra, nekem ez nem sok. Amíg csak egy munkahelyem volt, esténként volt olyan, hogy esténként 5-7 db verset írtam, több oldalon 2-3 blogot és a regényemet is light-osan.
Most jó, ha egy verset és egy- két blogot megírok. A regényre ár nincs erőm, fáradt vagyok..
Viszont: rengeteget beszélek, kommunikálok..itt kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése