Az idő mindent megold, majd begyógyítja a sebeket és a fájdalmakat...
Hm..aztán kaptam egy másik tanítást(Csak- Illúziótól)"Valójában nem az idő elteltével enyhül a fájdalom, halványulnak az emlékek, hanem Te magad vagyis a gondolataid által.
Nos..akkor melyik Igaz?
Nézőpont kérdése. Ki miben hisz. A nem gondolkodó ember azt mondja, az első: "Bizony, majd az idő elmulaszt mindent".
De a bölcs ember meg tudja, hogy valójában az időnek semmi köze nincs hozzánk, nem is létezik, mi hoztuk létre, mint szükséges korlátot(a földi életünkben nélkülözhetetlen) a gondolataink által.
Én az utóbbiban hiszek...nem szeretem az időt, mert korlátokat szab. Szükséges korlátokat...és néha úgy érzem, hogy most versenyt futok vele....futok valami ellen, hogy az a valami minél később jöjjön el....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése