Akivel nem lehet alkut kötni

Nem tudom, miért írok a halálról..bár nem félek tőle, de a témát és a nevét kerülöm. Néhány napja olvastam egy- két blogot(Lordh barátomét), és a temetős képek..lehet ezek vannak rám ilyen hatással..vagy, hogy tegnap volt Edgar Allan Poe halálának az évfordulója...és mint tudjuk, ő is sokat írt a halálról....
Néhány alkalommal már szembe kerültem vele..vagy a hozzátartozóim, vagy önmagam révén...és nem bírtam alkut kötni vele..pedig anno valaki életéért felajánlottam égető könnyek közepette az enyémet. De a halál hajthatatlan volt...nem alkudozott..könyörtelenül elvitte, akit akart...akkor én is meghaltam..egy évig....de valahogy felálltam...egyetlen vigaszom az a piciny magzat volt, akit anno a szívem alatt hordtam...miatta voltam erős, és tudtam, hogy érte élnem kell..tovább...
Hétvégén a  fővárosban jártam..és meglátogattam a Fiumei úti sírkertet. Magával ragadott a hely varázsa....a csend,a  béke, amely ott lengte körül a levegőt..és a csendben hallottuk a suttogást..a hírességek, nagy művészeink, költők, festők, szobrászok..stb....meséit....érdekes volt..mintha nem akarnánk elmenni onnan..és ott annyira éreztem, hogy a gyermekeim belőlem egy darabok..és mi ott abban a pillanatban 3-an alkottuk az Egységet.
Hirtelen ötlettől vezérelve csináltattam egy vizsgálatot..csak úgy , ösztönösen...Mert azt hittem, minden rendben van,,hiszen egy hónapja még úgy volt...
De a vizsgálat eredménye ledöbbentett...elkeserített..egyetlen pillanatra...képek villantak be  a jövőből, mozaik- darabkák..Nem akarom! Nem!- szólalt meg a belső hang bennem...így nem akarok élni tovább!
De elhessegettem a képet, és elűztem a gondolatot, ahogyan szoktam...
Csak csendes óráimban itthon újra előjött...sorozatos vizsgálatoknak nézek elébe..nem akarom..de muszáj..a gyermekeimért, a családomért..és nem önmagamért...egy picit átértékelődött minden...minden, ami eddig fontos volt....