Szeretem érezni reggel a szobám ablakán beáradó napsugarakat. Igaz, az ébredést jelentik, a takaróm melegét, jóleső ölelésének elhagyását. De életet lehelnek pihent lelkembe, reményt s új célokat hoznak. Tudom, minden nap rejteget valamilyen csodát, valami szépet. Csak észre kell venni. Az első csoda, hogy élek. Utána a családom. Hogy anya lehetek. Csodálatosan érzékeny lelkű , jóképű fiam van, tele szeretettel. Ahogyan én is. Azután..a körülöttem lévő dolgok mind- mind apró csodák. Lehet egy jó hír, egy kedves szó, egy mosoly, egy apró érintés, amely melegséget idéz elő szívem tájékán. És egy érzés. Egy érzés..amely belülről fakad, bennem él, belőlem táplálkozik és szétárad egész bensőmben szeretetet sugározva azok felé, akiknek szüksége van rá....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése