A nevemből kifolyólag(Pirathes) szeretnem kellene a kincseket. De a kalózt nem így írjuk, h- nélkül...ez az egy H-betű rejti a változtatást. A név kötelez..igen..talán...de csak az ösztönösen felvett név, nem pedig amit ránk szabnak.
Szeretem a kincseket. A kincs mindenkinek mást jelent. Nekem a gyermekeim a kincsek, az életem,a családom. És persze vannak mentális kincseim..és az érzések, képességek is azok.
A gyémánt...érdekes drágakő..csiszolni kell, megmunkálni, hogy láthassuk a ragyogását, a fényét.
Két éve lesz lassan, hogy beléptél az életembe. Pontosabban ráléptél az életutamra, olykor egy- egy szakaszon elkísértél. Ittam a szavaidat, ámultam, felnéztem Rád, csodáltalak. Ez most is így van. Bár megvívtuk a saját kis csatáinkat.. de a végén mindig Rád hallgattam..Tőled mindig gyémántot kaptam ajándékba. Azt mondtad ragyogok, bár még csiszolni kell, hogy teljes fényemben pompázhassak, Hányszor voltál a fény nekem, aki kivezetett a sötétségből! Hányszor voltál a kéz, mely kihúzott a süppedő mocsárból. Ha bajom volt, kislányként mindig Hozzád futottam..bevackoltam magam ölelő karjaidba és hallgattam a szívverésedet. Megnyugodtam. Mindig. Búcsúzóul ismét egy gyémántot adtál nekem..nem kellenek szavak..Tudom, örökre a gyémántod maradok..és igen! Látom. Azon az úton bizony csak 3-an megyünk..háttal látom magunkat gyalogolni..nem sietünk..de szűk az ösvény..és mi 3-an, mégis elférünk. Köszönök mindent..tudom, érzem, hogy vigyázol rám...
Most valakinek én ugyanezt jelentem, mint Te anno nekem. Az a valaki ugyanolyan ámulattal hallgat, ahogy akkor én Téged. És kérdez..befogad, gondolkodik, elfogad. És az egészben az a csodálatos, hogy minden nap érdemes érte, értetek felébredni:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése