Szinte már hagyománnyá vált, hogy néhány éve megszokott kis csoportunkkal, szeptember elején néhány napos kirándulást szervezzünk Románia elbűvölő tájainak meglátogatására. Most is így tettünk, persze mindig van 1-2 új beszálló. Nem kis izgalommal indultunk útnak, ugyanis elég nagy távolságról volt szó, 1800km-t szándékoztunk megtenni. Férjem megnézte az időjárás- előrejelzést, gyönyörű napos időt mutatott eső nélkül. Így többnyire a szükséges holmikon kívül könnyed ruhákat pakoltam, egyetlen hosszú felsővel kiegészítve. Azt tudtam, hogy a hegyekben reggel este hideg van, de hogy ennyire az lesz, azt bizony nem gondoltam. Elindultunk..az utazás úgy kezdődött, ahogy mindig..elő a pálinkák: meggy, őszibarack, szilva...és körbekínáltak mindenkit..muszáj volt egyetlen kortyot inni, de majd szétmarta a torkomat..a többit már elutasítottam. Utána jöttek a pogácsák, kekszek, cukorkák..én erős paprikát adtam mindenkinek..nem viccből, csak mert kaptam egy táskával, mi meg nem szeretjük. Nos..átléptük a határt és Aradnak vettük az irányt. Ott felvettük az idegenvezetőnket, eddig még ilyenünk nem volt:-)...És magamban elneveztem Őt bársony- hangnak. Mert annyira nyugtató, bársonyos hangja volt...az utasok öntögettek szépen fel a garatra, a nők is..tisztelet egy- két kivételnek..
Első úti-célunk Máriaradna volt. Itt megnéztük a templomot, és az előtte lévő kézműves vásárt. Szép volt a templom, rengetegen voltak..valami megfoghatatlan béke és nyugalom járta át az egészet. Ezután Déva következett...a vár megtekintése. Hát..siklón még nem ültem, azt sem tudtam milyen..pontosítok, nem álltam, mert ebben bizony állunk, 8- 10 embert visz fel egyszerre. A férfiak nem hagyhatták ki ezt a poént, hogy ők csiklón akarnak ülni sikló helyett..hahaha.... Nagyon laza volt..közel sem olyan félelmetes, mint a sífelvonó. Felmentünk a várhoz, és persze eszünkbe jutott a ballada, amit Bársony- hang fel is olvasott, szépen hangsúlyozva..és bizony könnyeket csalt ki néhányunk szeméből..személy szerint engem nem is a nő befalazása, hanem amit a kisfia érzett utána, ahogyan mindennap kereste az anyját- az mart a szívembe. Megnéztük a várat, közben szidtuk a lépcsőket- mert jó sok volt felfelé.
Utána Vajdahunyad vára következett..szép volt..mi csak kívülről néztük meg..és közben vásároltunk a vár előtt lévő bazárban apró szuveníreket. Volt egy függőhíd- szerű maradvány a vár hátsó részénél..elképzeltem, hogy itt nyargalnak át a lovasok..jól le is szakadt volna..
Ennyi vár elég volt egy napra, ugye várból is megárt a sok, így elindultunk a szállásunkra.
Falusi turizmus. Hallani már hallottam róla, de nem tudtam pontosan mit takar a kifejezés..Meglepett. Családoknál elhelyezve a turistákat, miközben ők is ott laknak..és vállalják a főzést, és a svédasztalos reggelit is. Hm..nem voltam még így elszállásolva. Egy földműves családnál voltunk, 16-an egy udvarban, persze két ágyas szobákban, bocsánat 3 ágyas, de csak két ember foglalta el. Kedves szállásadónk felajánlotta, hogy válasszak. Megkérdeztem, melyik a francia ágyas?
Elmosolyodott. Olyan itt nincs. Különálló ágyak vannak. Szinte láthatatlanul elhúztam a számat. nem szoktam külön ágyon aludni a férjemtől. Na, mindegy..választottam egyet...rosszul..a hidegebb, északi fekvésű szobát. Férjemnek azonnal kértem plédet, mert ő fázósabb, mint én. Lepakoltuk a cuccunkat, és mentünk vacsorázni..Mit mondjak? A szállásadók kedvesek, beszédesek, székelyek voltak.., de a szállásunk, mintha a múltban járnánk..régi bútorok, régi ágyak, kemény matrac, semmi kislámpa, Tv sehol..de hűtő és tusoló az volt....Ahogy beszélgettünk, belém hasított egy érzés..emberek, magyarok..akik egykor hozzánk tartoztak. és egyetlen tollvonás döntött a sorsukról..sajnáltam őket. Nos..a sajnálat érzést a közös vacsora gyorsan feledtette velem...finom volt..és a megszokott pálinka, sör..minden volt. Nos..pálinkát nem, de sört azt ittam. Talán egész évben nem iszok annyit, mint ebben a néhány napban..főleg sört..és bort..nem esett jól, nem is szeretem, de a társaság kedvéért néha muszáj...
Az éjszaka..hideg és rossz volt..nehezen aludtam el, rémálmokkal együtt...
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése