A reggeli ébredéskor csodálatos napsütés fogadott. Egészen kellemes meleg..mégis volt bennem valami feszültség, valami rosszkedvűség..olyan nyomott voltam egész délelőtt. Végeztem egykedvűen a dolgomat, de mosolytalanul..a feszültség egyre erősödött bennem..és megszólalt a bölcs tudat: Jó ez így Neked? Nincs értelme semminek!
-De., de ..-próbáltam gyengén érvelni. Vannak néha szép pillanatok, és mosolyok..
-Tényleg? És ez elég Neked? Csak vársz és vársz állandóan! Te nem ezt érdemled!
Befelé sírtam..nyeltem a könnyeimet..fájt..fájt a gondolat..a semmibe foszló lénye, amelyet már- már elnyelt a köd homálya...kitéptem magamból...talán örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése