Mindig találok kincseket. Nem éppen a kézzel fogható kincsekre gondolok. Hogy keresem e azokat? Talán..ösztönösen...a kincs..számomra érték. Az értékeket őrzöm, próbálok vigyázni rájuk..és szeretem őket...elfogadva, befogadva, amilyenek önmaguk valójában.
Mostanában is ráleltem egyre...jóleső érzéssel tölt el a tudat, hogy létezik és, hogy ismerhetem...Annyira érzem a belőle áradó nyugalmat, szelídséget, figyelmet.
Bár most a zavart is, amely belé költözött.
Majd meg fogod találni a hiányzó részt...de nem most..szerintem addig még hosszú út áll előttünk. A lényeg, hogy csendes , nyugodt óráidban tedd fel a kérdést magadban: Most mit érzek? Boldog vagyok? És bizony a válasz ott van Benned...mélyen magadban. Arra már rájöttem, hogy csodálatosan értelmes ember vagy..és én örülök, hogy ismerhetlek...segítenék a zavart eloszlatni Benned, de csak annyit tehetek, hogy fogom a kezed, és húzlak a fény felé. A sötétség a múlt...látod a gyenge kis fénycsíkot, amely gyengéden pislákol? Nem látod. Most még nem. DE érzed..és tudod, hogy ott van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése