Az utasok beültek a billegő motorcsónakba. Kb. 10-12 személyes lehetett. Nem éppen meleg idő volt. Majdnem hűvös, és a napnak is bújócskázni támadt kedve. A csónak ringatózott a növényekkel ellepett Tiszán.
Megérkezett a sofőr. Elfoglalta helyét a kormánynál. Az embereken lehetett látni, érezni egy kis félsz- t. Túl közel volt a víz. És hideg..és a csónak nem éppen stabil szerkezetűnek bizonyult. Halk beszélgetés bontotta meg a csend egységét.
Megkérdeztem, milyen mély a víz?
-Itt 1,50m - 1.7om.
-Nem tudok úszni- közöltem.
-Én sem- nyugtatott meg bennünket.
Utána mesélt a Tisza növényvilágáról, a csodálatos Tündérrózsáról, amely itt fehér színben fordult elő, a Réceöröm nevű növényről, a madarakról..stb.
A végén ott mindenki előtt feltette a kérdést: -Nem akar randizni velem?
Elmosolyodtam..majd elköszöntem...nem akartam megfordulni, de ki kellett szállni..és végig a hátamban éreztem elrévedező tekintetét...utána elnyelte őt a folyó kanyarulata....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése