Annyira nem vártam a találkozást. Úgy voltam vele, ha a sors engedi, akkor fogunk találkozni.Ha meg nem, akkor úgyis jó. Nem igazán szeretek ismeretlen(félig) ismeretlen emberekkel megbeszélésre találkozni. Én a spontán, véletlen találkozásokat szeretem. Meg akikkel eddig találkoztam, mindnek szomorú vége lett. A férfiaknál feltört a mindent elsöprő vágy, amit én nem akarok, szerencsére nincs rá szükségem. Meg amúgyis valaki azt mondta nekem, ha a lélek szeret, nem engedi a testnek a megcsalást. Én pedig szeretem a férjemet, annak ellenére, hogy tudom, nem Ő a lélekpárom. Nos..a sors engedte..létrehozta, megszervezte a találkozást...Miért? Hogy tanuljak belőle és feljebb léphessek ezáltal egy szintet.
Meleg volt..nagyon meleg..tombolt a nyár...izgultam-e? Csak egy picit. Nagyjából tudtam, hogy nézhet ki. Magas..nagyon magas..szinte vékony..mosolygós..és zöld szemek...Igen. Ilyen is volt. Jött elébem, mosolyogva. Mindene mosolygott: a szeme, a szája, az egész lénye. Megölelt, simogatva a pillanat töredékéig. Éreztem, tudtam, ebből baj lesz...elhessegettem magamban a rossz sejtést, s elindultunk. Nem oda, ahova én szerettem volna. Én az elit helyeket szeretem, de nem akartam vitatkozni..mert nem szeretem a vitákat...elvonultunk..csend volt, jó levegő, magány..és egy kis pad...Hm..leültünk..egymással szemben..nézett..nagyokat nyelt..majd arca, ajka felém közelített. Ajajj..ezt nem nagyon akarom..de ő már meg is csókolt..lágyan, puhán, érzéssel. Éreznem kellett volna..valamit..egy apró bizsergést..de nem éreztem..Hurrá..nincs bennem vágy! Tökéletesen elnyomtam magamban mielőtt elindultam volna.
Nem nagyon hagyott beszélni..állandóan csak csókolt, csókolt...sok volt:-((
Az idő szerencsére gyorsan elillant..engem elnyelt az emberek sokasága...
És nyugodt órámban megszólalt a tudat..hagyd..nem kell Neked..Ő férfi, mást akar, mint Te...és én hagytam...Többet nem megyek csak kávézóba:DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése