Munkámból kifolyólag vannak kötelességeim, és kötelezettségeim. Néhány rendezvényen, fogadáson meg kell jelennem, hacsak nem vagyok ágyhoz kötött beteg. Bevallom, nem mindig van kedvem hozzá, de muszáj. A végén többnyire kellemes érzéssel, élményekkel térek haza. És közben is nagyon jól érzem magam, elfeledve minden gondomat. A délelőtt folyamán szülői értekezleten voltam. Eddigi életem leghosszabb szülőije volt, pontosan 3, 5 órás. Egyfolytában, szünet nélkül. Mivel korán nem tudok reggelizni, így étlen- szomjan ültem végig ezt az időszakot. A végére már nagyon fájt a fejem, a szemem , a nyakam. Na jó- gondoltam, mindjárt elájulok. Felhívtam a férjemet, aki 10percen belül ott volt értem. Hazajöttünk. Két fájdalomcsillapító (soha nem vettem be egyszerre kettőt), de annyira fájt, hogy már nem bírtam elviselni, és beájultam az ágyba.
Szűk 1, 5 óra alvás után a macskám ébresztett, aki beszökött, pedig nincs bejárása a házba. Azt éreztem, ugyanúgy fáj a fejem. Volt fél órám és mennem kellett egy rendezvényre, főzőversenyre és kiállításra. Erőt vettem magamon, összeszedtem magam, és irány. Semmi kedvem nem volt. Mire odaértem, a főzés már javában folyt...sok ember, ismerősök, mosolyok, puszik, ölelések fogadtak.Igen ám, de a nagy sietségben nem vittem kötényt magammal! Éppen az egyik országgyűlési képviselő tette látogatását a standunknál.
-Semmi baj, itt az enyém! Valahonnan elővarázsolt egy vadonatúj kötényt, és feladta rám ezzel a szöveggel: -Ha már a fejedet nem köthettem be, akkor a derekadat kötöm:DD
Elmosolyodtam. Fényképezkedés, vakuvillanások, koccintások- Vele. Mert muszáj volt inni..mézes szamóca pálinkát. Ilyet még soha nem ittam. Meglepően kellemes, lágy, selymes, nőies íze volt.Finom! Ő továbbment, én pedig büszkén viseltem a kötényt, amelyet Tőle kaptam. És elkezdődött a munka. Vendégek fogadása, köszöntése, kiszolgálása(itallal és süteménnyel). Eszembe sem jutott a fejfájásom.És inni, inni kellett. Már nem akartam pálinkát inni, így dió likőrrel, kevés sörrel koccintottam. Megérkezett a konzul is.A vacsorához egy jó évjáratú, olasz félszáraz vörösbort hozott. Finom volt! Utána jöttek a többiek, és hozták a kóstolókat, ki mit főzött. Rá nem bírtam nézni az ételre, de az italra sem.(Én nem szeretem az alkoholt) Még egy kis kellemes beszélgetés, zene..zene..és megint együtt voltunk. Annyira jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése