Nehéz hetek vannak mögöttem..mind lelkileg és fizikálisan is. Nehezen, de kezdtem elfogadni fiam részleges elszakadását...muszáj..és a muszáj nagy úr. Csodálatosan meleg nyári idő volt ma...de a mosolyom valahogy bágyadt volt..érzések kavarognak bennem...szépek, fájók..minden milyen...Szegeden jártunk..lazítottam, csak élveztem a zenét és az autó suhanását...nem voltak gondolataim...de feltűnt: hol vannak a gólyák? Hiszen még nyárias meleg van.
-A gólyák már elköltöztek- közölte férjem csendesen...
-De, de még meleg van..miért mentek el?
-Mert szeptemberben ők már elrepülnek.
Mondjuk a reggeli és esti hűvös idő nekem sem tetszik..itt az Ősz..könyörtelenül.
Elutazunk..még egy kicsit...a félig őszben, félig nyárban. Van néhány ember, akiket elviszek magammal. Van akit a bőrönd zsebben, van akit a szívemben....De valamit itthon hagyok: a könnyeimet..és a fájó érzéseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése