Esik, csak esik egész nap az eső. Hideg is van. Talán még a nappaliban kibírható az időjárás. De nem szeretem az esőt. Kezdenek a dolgok rendbe jönni körülöttem, pontosabban a lelkemben. A zavar oszlani kezd...fiacskám úgy döntött, hogy nem lesz kollégista, 5 nap után hazacuccolt. Mit mondjak? Meglepődtem. Nem tetszett. Látva a gyermekem megtört lelkét, nem mert a szemembe nézni, így elfogadtam a döntését. De tudtam kényelem szempontjából rosszul döntött. Közölte velem, hogy inkább bejár, de ő minden éjszakát itthon akar tölteni. Éreztem..éreztem, mit érezhetett, hogy el lett választva tőlem, hacsak egy rövid időre is. Felhívtam kedvenc nevelőtanáromat, és elmondtam a tényeket. Ő is meglepődött, de megnyugtatott, három hónapig fenntartja nekünk a helyet, ha véletlen szívem csücske meggondolná magát. Nos..szívem csücske nem akarja meggondolni magát. Fáradt, de mindennap mosollyal az arcán jön haza..
Hétvége révén, és talán az eső is besegített, van egy kis időm írni..és az érzésekre fókuszálni. Csodás érzések árasztják el szinte mindennap a lényemet. Igaz, hogy csak a másodperc töredékéig, de annyira jóleső az érzés. Boldog vagyok, hogy kapok..szép szavakat, figyelmet, törődést...át akarom ölelni őket. Őket, akiket szeretek:-)
És akik ilyen szavakkal illetnek: Drága Lelkem, Csodás Fény...Gyémánt...megérdemlem én ezeket?:-((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése