A nap kisütött. Még megmutatta egy kicsit ma gyenge sugarait. Halványan jelezte, még vagyok..hééé, fel a fejjel! Tudom, mennyire szeretsz! Még egy kicsit visszaszöktem hozzád, hogy mosolyt csaljak szomorú arcodra. Nem tudok mosolyogni..a nyár magával vitte minden mosolyomat.....De ma még egy kicsit megjelent. Itt van velem..és én szeretném magamhoz ölelni, mert annyira szeretem:-)Na, igen. Elmúlt az álmosságom, a koktél paradicsomok vigyorognak az üvegben és megint loptam magamnak néhány percet.
A szél viszont az fúj és hűvös van. Lehet, estére csak begyújtás lesz ennek a vége. Imádott férjem fázik..fázósabb, mint én.
Lánykámnak is eszébe jutottam, közölte- hiányzom. Nem akarom megint meglátogatni Pesten? Gondolkozom rajta, de az előttem álló két hétre rengeteg dolgom van már bejegyezve.
Lassan megjönnek a fiúk, és zaj lesz a házban. Most jó a csend, üres lelkemnek, de valami hiányzik a csendben... valami..magam sem tudom, mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése