Ha tehetném szárnyakat növesztenék, és Hozzád repülnék minden éjjel. Belopódznék a szobád ablakán(csak hagyd nyitva), és gyengéd álom- csókot hintenék ártatlan arcocskádra. Elűznék minden félelmet, minden szorongást, és kiűzném az összes fájó gondolatot piciny szívecskédből..Gyengéden betakarnálak puha paplanoddal, úgy ahogy eddig tettem minden este...és éreznéd, hogy ott vagyok. Minden percben, minden pillanatban és minden gondolatban. Nem kell félned, Veled vagyok..Benned létezem, ahogy Te bennem..mert bizony mi Egy-ek vagyunk és Egységet alkotunk. Hiszen belőlem vagy egy darab....Nincsenek szárnyaim...de a gondolat fátyol- függönyén Hozzád libbenek...Érzed ezt a gyengéd fuvallatot? Vigyázok Rád..kimondhatatlanul szeretlek..iszonyúan hiányzol..hiszen Te vagy az életem értelme...
Holnap találkozunk, és végre, magamhoz ölelhetlek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése