Fogaras

Utolsó napunk..még mindig csodás idő, napsütés, kellemesen őszi meleg volt. Szép volt, jó volt, de már van aki hazavágyik. Én talán mennék is, meg nem is. A mennék- érzés csak a fiam miatt van. Hiányzik..az arca, a tekintete belém vésődött, amikor reggel elköszöntünk tőle. És bizony én látok a szemein, a tekintetén túl. Próbált mosolyogni, de ott volt benne: rossz lesz Nélküled,,,és ez így is volt. De most nem vihettem magammal, két okból kifolyólag is: Mert ez felnőtt kirándulás, másodszor meg új iskola, nem hiányozhat rögtön. És volt velünk mindenhol egész nyáron, felejthetetlen perceket töltöttünk együtt.
Fogaras.A várat néztük meg, csak kívülről, mert felújítás alatt áll. Mint a várak..jó nagy, várfal...stb. De viszont a mellette levő tavakban elkápráztatott bennünket valaki, valami. Egyik oldalon hófehér hattyúk csoportja, és kint voltak a parton, egészen közel mentünk hozzájuk. A vár másik oldalán lévő tóban pedig egyetlen pár fekete hattyú úszkált. Ahogy közeledtem feléjük, kiúsztak a partra, és megcsodálhattam szépségüket. A hattyúk lénye mindig csodálattal tölt el..békések, kecsesek, előkelőek. Az jutott eszembe, itt vagyunk mi, a férjem és én. A hattyú az egyik olyan madárféle, amely csak egyszer választ párt, amíg él. Monogám madarak:-))

Innen a Fogarasi hegyek megcsodálására igyekeztünk. Hallottam már róla, de saját szememmel még nem láttam. 2050m magasra mentünk fel, sífelvonóval. Nagyon hideg volt, és még a szél is fújt. Itt fenn a csúcson éreztem, hogy milyen kis jelentéktelen porszemek vagyunk mi emberek, a hatalmas univerzum gyomrában. Csodálatos volt a kilátás..a hangom is benn akadt...Megkérdeztem férjemet, lakna-e itt?
Kis szünet után válaszolt.
-Nem. Így nézni jó, de nem...én is így gondolom....itt megvettük még a szükséges ajándékokat, körbesétáltunk...és hazaindultunk...

Hazaindultunk. Sok kilométer állt előttünk..Több, mint 600 km. Többnyire csend volt a buszon, aludtunk. Bársonyhang sem beszélt. A kötelező pihenőket betartottuk, még egy utolsó vásárlási lehetőség, egy utolsó vacsora..és éreztük mindannyian, hogy véget ért e néhány csodás napunk. Éjjel határt léptünk...hazagyalogoltunk. Kisfiam várt...megöleltem..a mosoly felderült az arcán..Annyira szeretem!:-(((.