Hajókáztunk

Na azért nem így, mint a képen..ennyire azért nem szeretem a vizet. Aug-ban voltunk a családdal sétahajókázni Budapesten...Igaz, hogy egy szál hangom nem volt, de a látvány és az érzés leírhatatlan volt. Most ismét a hajókázáshoz vonzott kalóz-énem.DD
Egyik barátnőm szólt, hogy hova mennek, van hely, nem akarok-e menni? Elgondolkoztam. Tisza-tó. Ott még nem voltam..és a hajó szó a szívembe ütött. A gondolat ahogy szokta , befészkelte magát, jó mélyen. Csakhogy nem rég jöttünk haza Romániából, és már megint mennék. Hogy mondjam el a férjemnek? Ő nem jöhet, mert dolgozik. Az említett férj éppen hívott telefonon..csendesen , visszafogottan közöltem vele, szeretnék menni.
-Rendben, menj csak! De mindegy mikor érsz haza este, a munkát meg kell csinálni.
Feliratkoztam. Indulás előtt hajnalban felébredtem, esett az eső. Ajajj...esőben hajókázunk? Már nem is akartam annyira menni. DE megígértem. Lesz ami lesz, jól fogom érezni magam- határoztam el. Bár ez új társaság, itt azért nem nagyon ismertem mindenkit. De nekem nem számít, bárkivel tudok kommunikálni.
Az első meglepetés a buszon ért..amikor szálltam fel. Éppen köszönni készültem a sofőrnek, Jó reggelt kívánok- de ő megelőzött.
-Hello, de régen láttalak!
Hirtelen nem tudtam hova tenni, de aztán beugrott. És elmosolyodtam.
-Ne haragudj, nem ismertelek meg! Hat éve nem láttalak...majd beszélünk..és kerestünk egy jó helyet, ablaknál , mert ott szeretek ülni.
Az idő..borús volt, lógott az eső lába, de 10h- körül kisütött a nap. Először az akváriumokat néztük meg..majd hajókáztunk..na ez csodálatos volt..innen a szigeten volt egy órás gyalogtúra, madárles...megcsodálhattuk az itt előforduló vízimadarakat. 
Ebéd, majd beültünk egy 3D-s moziba. Nem voltam még..megkaptuk a csodás kis bordó szemüvegeket, úgy néztünk ki mint ha más bolygóról jöttünk volna. Viszont a film az csodálatos volt..szinte éreztük a képeket, mint ha mi utaznánk, mennénk a nádas között.
Még egy bemutató idegenvezetővel a halakról és a kígyókról, utána indulás haza. Útközben vacsora egy csendes kis étteremben, fényképezkedések, mosolyok..A buszon..csend..csak az MP3-szól a fülemben..zene..zene, amelyeket szeretek, melyek megnyugtatnak. És a gondolataim..az élmények..szép, szép..de Romániát meg sem közelíti..és ahogy felidézem a nem is olyan régi Brassói élményeket, érzem az út, a romániai tájak varázsát.
Megértettem a férjemet, hogy ha nyaralásról esik szó, miért az első szava az, hogy Románia...
Megértettem, megéreztem, látok az Ő szemével..
Azok a tájak beszélnek..tele vannak valamilyen leírhatatlan vonzással, nyugalommal..és ezáltal kivívják az érző emberek csodálatát...