Akkor még nem sejtettem,hogy ez a későbbiekben rám is jellemző lesz.Valami véget ér,valami fáj...
Egy másik közösségi oldalon is vannak barátaim,ott nagyobb a nyüzsgés,az élet,mit itt.Nos,hétfőn csak 4haverom törölte onnan magát.Négy ember,aki hosszabb-rövidebb ideje fontos volt az ottani virtuál életemben.Sok magányos téli estét töltöttünk el játékkal,tartalmas beszélgetésekkel.És most léptek.Törölték magukat.Van aki visszajön új névvel,van aki nem.Érdekes,hogy ezt a művelt emberek teszik,a főiskolát,egyetemet végzettek.
A kérdés:Miért?Talán mert beleuntak a primitív,közönséges viselkedési formákba,amelyek ott megnyilvánultak.
Talán rájöttek,ennek az egésznek nincs értelme,és jobb időben lépni,amikor még nem kötődnek annyira ehhez az oldalhoz,és az ott fellelhető fantom-emberekhez?
Vagy csalódtak.Csalódtak az emberekben,akik ott nem a valós énjüket mutatják?
Esetleg lebuktak otthon a feleség,élettárs előtt?Nem lehet tudni.
A lényeg,hogy eltűntek köszönés nélkül.
Ezért vallom én,hogy itt a virtuál világban nincs barát,haver.
A barátság meg amúgy is nehéz fogalom,elég összetett tartalommal bír.
Ki a barát?Szerintem az igaz barátság -ritka,mint a fehér holló.Az olyan barát,aki bármikor kiáll a másik mellett,segít neki,ha bajban van,együttműködik vele.Azt mondjuk a barátom,igen az de meddig?
Amíg kihasznál:add már kölcsön ezt,vigyél már el ide-oda...stb.Ez nem barátság.
Férfi-nő közötti barátság:NINCS!
Régebben azt hittem van.Nekem mindig több volt a fiú barátom,mint a lány.Jól kijöttem velük,nekem mesélték el a lelki,szerelmi dolgaikat,érzéseiket.Én azt hittem barátok vagyunk.Részemről igen.De soha nem kérdeztem a másik is így érez-e,mint én,vajon nem nőként,hanem emberként tekint-e rám...stb.
Nem!Biztos,hogy nem,csak nem mondták ki.A férfi mindig többet akar.Bennük felébred a vágy,és elfojtják,hogy működjön a kapcsolat.De ez már nem barátság!
Na,de nem is erről akartam írni.
Valami véget ér...igen,ha valami véget ér,az általában fáj.
Kivéve a tél végét,és a tanév,a suli végét.
Emlékszem,gyermekként úgy örültem a tanév végének,hogy lány létemre,amikor hazaértem,messziről eldobtam a táskámat.Kidobtam a könyveket,csak a nyelv,és az énekkönyvet hagytam meg.
A tél vége...olyan boldog vagyok,ha véget ér.3-4-havi búskomorság,hideg,ridegség-számomra ez a tél.Az első napsugarak észlelése során felsóhajtok,és bágyadt mosoly hagyja el az ajkamat.
Fáj egy hozzátartozó elvesztése,fájnak a veszekedések,fáj az igazságtalanság-annyi minden van,ami fáj.
Nos,most azt hiszem az én életemben is véget ért valami,ami nagyon fáj.Néhány gyengéd,kedves szó,néha kölcsönös humor,halk nevetések,kölcsönös segítések..ezek jellemezték a virtuál kapcsolatomat.De,mint annyi mindennek,ennek sincs értelme.
Kötődni!Gyűlölöm ezt a szót,és mégis annyira vágyok rá.
Kötődök a gyűrűimhez,mert mindegyikhez fűződik valamilyen esemény,történet,kötődök a macskáimhoz,akik 3hónappal ezelőtt betévedtek az udvarunkba,és itt is maradtak.A gyermekeim szeretik őket,és bár én ne vagyok macska-párti,elfogadtam ezt.
Kötődök a gyermekeimhez,hiszen mindegyik belőlem egy darab,egy újabb élet,lényem egy része,és a férjemhez,aki társam,barátom és szeretőm is egyben.
És virtuál emberekhez.Mert bizony azokhoz is lehet ám kötődni!De nincs értelme!fantomok,akiket soha el nem érhetek.Mégis olykor keressük egymás társaságát.Miért?Egyfajta pótlékok?Lelki szemetesládák?Ha ló nincs jó a szamár is alapelv?
Nincs rá magyarázat.Én legalábbis nem találok.Ha eljutunk odáig,hogy az egyik fél jobban keresi a másik társaságát,képes alárendelni magát a másik kedvének,idejének,és nem talál minden esetben viszonzást,csak felszínt,akkor lépni kell innen,gyorsan véget kell vetni az egésznek.Mert nagyon fáj.Majd elmúlik...Persze az idő mindent begyógyít...de mikor?
Szenvedek.Sebzett a lelkem.Fáj...Nagyon!De el kell tépnem az utolsó szálakat!!!!
Nem csak azt akarom,hogy érezd mennyire hiányzol
Hanem azt is,hogy érezd mennyire szeretlek.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése