Ezt a hozzászólást valaki blogjához írtam.Nagyon összeszedtem magam,azt adtam ,ami akkor bennem volt.
Szerintem szép lett,és tükrözi mindazt,amit akkor éreztem.
Nos,az illetőnek nem tetszett,így elhoztam,és felrakom ide a kincseim közé....
Jean,én tudom ,lassan rájövök,mire vágyom.Lelkem szabadon szárnyal,talán a kalitkára vágyom,arra,hogy valaki végre börtönbe zárja.Itt és most a test nem számít,egy aprócska múló része életünknek.Elvettem a dobozt,bár tudtam,semmi nincs benne.Talán mégis...benne maradt Jeanból egy picike darab.Mert Tőle kaptam.Akárhányszor kezembe veszem,érezni fogom a jelenlétét,hallani a hangját,és látni őt.Mert ez mind benne volt ebben a dobozban,és ezt ő is tudta.A tárgyak néha szükséges kellékei emlékeink felidézésében.
Játszunk,mert azt nagyon szeretek.Megtanítom,és Ön is szeretni fogja.A játék által elfelejti gondjait,kis időre kilép abból a szomorúságból,amit régóta hordoz.És nevetni fog.Látni akarom a mosolyát.A győzni akarását,a küzdést....nem a nyerésért....értem.
Ígérem,ez így lesz,magammal viszem.Megmutatom az élet játékos oldalát,mikor elfelejtünk mindent és csak egymásra figyelünk,csak egymásnak létezünk.Akkor már nem számít,ki nyer,és mit...Mit??A tét.legyen valami tétje az egésznek!!Imádok tétben játszani!!Persze,később,ha majd jobban megy Önnek a játék.Mert nem akarom kihasználni itt a tudatlanságát.
És játszottak..reggelig.Mary Jeanne betartotta ígéretét.Elvitte Jeant a mosolyok világába.A férfi végre,újra mosolygott!!Vagy most tanult meg mosolyogni....
Milyen szép a mosolya.Olyan melegséget sugároz...és,hogy csillog a szeme!!A lénye...közel van hozzám...még egy kicsit Jean,még egy kicsit...és enyém vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése