Van aki a múlt héten ordítani akart..nem tudja miért, úgy érezte legszívesebben felmenne egy hegyre és onnan ordítana, bele a semmibe. Olyan belső feszültséget érzett, amit nem tudott másképpen levezetni. Aztán a másik ismerősöm elvonult Csend-elni, mert benne meg zűrzavar volt, és szüksége volt, hogy egymagában legyen a gondolataival..Nem tudom..nekem nincsenek ordítási kényszereim,,de törni valósak sem..nem szoktam törni- zúzni. A csend kell néha, jó is..most is mert fáradt vagyok..Csend...nekem most azt jelenti, hogy ne szóljanak hozzám, csak hagyjanak a saját világomban. Fel is raktam a fejhallgatót és csak a zenét hallom..engedem a gondolataimat szabadon..érzem a nyomást a fejemen...hidegfront, fáradtság..minden. Én elfutnék. Futnék ki a világból, céltalanul..aztán valaki csak áll az utam végén és ugrok a nyakába. Kapok egy eszkimó puszit és már meg is oldódik minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése