Amin mostanában dolgozok...

És szeretnél a palotában maradni?- fejezte be a férfi mondatát a lady.

-Igen. Belém látsz, Úrnőm.

-Természetesen. Szólok valamelyik szobalánynak készítse elő a  szobádat. A lady utasította az egyik szobalányt. Amíg a szobáját készítették, addig  behívta a férfit az ő szobájába. Levetette cipőjét, mert fájt már a lába. Leült az ágyára. A férfi is mellé ült.

Hoppá! –ötlött a lady agyába, ő az első férfi, aki bejött a szobámba, sőt leült az ágyamra. Erre a gondolatra elmosolyodott.

-Min mosolyogsz ?- fordult felé a férfi, majd megkereste a nő kezét és gyengéden megfogta. A nőt furcsa bizsergés járta át.Olyan jóleső, megnyugtató volt a férfi érintése.

-Azon nevettem, hogy Te vagy az első lovag, aki bejöhetett a szobámba, és leülhetett az ágyamra. Kérsz egy italt?

-Csak ha Te is iszol!

-Egy whiskyt jéggel. Jó lesz?

-Tökéletes.

A lady csengetett. Bejött a szolgálólány.

-Két whiskyt kérünk jéggel!

-Igen Úrnőm, mindjárt hozom.

-Folytasd….-szólalt meg Sasa.

-Az első férfi vagy aki a szobámban jelen van.

-És zavar?

-Nem. Jó hogy itt vagy! Olyan megnyugtató a  jelenléted.

-Én is ugyanezt érzem. És a szemek egymásba mélyedtek. A tekintetek magukat kutatták a másikban. Hosszan, mélyen. A férfi döntött. Megfogta a nő állát, és lágyan megcsókolta annak ajkait. A pillanat egyetlen töredékéig. Nagyon gyengéden, alig érintette, mint egy apró átfutó lehelet. A nő nem tiltakozott ellene. Bár alig érezte. Olyan sejtelmes volt ez a csók. Szinte sajnálta, hogy ilyen hamar véget ért. A férfi kitalálta  a nő gondolatait. Újra a lady ajkaira hajolt.Most már erőteljesebben, szenvedélyesebben csókolta. A nyelvek is megtalálták , szeretgették egymást. A lady felsóhajtott miután levegőhöz jutott. A férfi felvonta a szemöldökét. Nincs baj, csak olyan jólesett. Ekkor kopogtak. A lady felállt az ágyról.

-Kész van a kért szoba- szólalt meg a szolgáló.

-Köszönöm.

A nő a férfire nézett.

-Sajnálom. ha nem szólt volna, felajánlottam volna, hogy itt aludj nálam. A férfi meglepődött. Ezt legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy együtt alhatott volna  a ladyvel. Minek szólt ez a fránya szolgáló!

-Úrnőm- szólalt meg gyengéd hangon a  férfi, most váltam el. Nagyon megviselt a válás. Tudod, hogy nem vagyok kicsapongó férfi, mint Sir Luis például. Nekem kell, hogy a nő lelkét is érezzem. Kell, hogy együtt szárnyaljak vele. Az érdekes, hogy a tiedet érzem. Itt érzem gyönyörű lelkedet magamban. A lady elmosolyodott.

-Igen. Tudom, hogy nagyon lírai alkat vagy. Ez megnyilvánul a  verseidben is. Búcsúzóul mondanál nekem egy verset?

-Igen. És Alexander verselni kezdett…

„

Szeretni a szerelem minden fájdalmával
mond amikor visszaszületek, hol keresselek?
Kutatni tüzes alkonyban,hajnalokat virrasztva át,
a lelkünk összefort mond, hogy találjak rád?

Valami van közöttünk.
meghatározatlan apró izgalom,
izgatott várakozás,
hogy újra a másikhoz érhessünk.
Borzongás a bőrön, mikor megtesszük.
Ha kimondanám minden elszállna,
egy pillanat alatt hullna porba a világ.
Ha ez a csalóka kis köd eltűnne
fájdalmas valóságba ütközve
egymásnak hátat forditanánk.

-Ez nagyon szép! Köszönöm! A lady megölelte a férfit, majd ajkával egyetlen pillanatra megérintette annak ajkát.

-Aludj jól! Holnap beszélünk!- és finoman kitessékelte a szobából.

Hajj- sóhajtott fel miután bezárta az ajtót a férfi után, majdnem lefeküdtem vele. Szeretem?- tette fel a kérdést magának. Érzem, az tény. Elég ránézzek és érzem a  fájdalmát,a mélységet benne. Mintha lelkemből ő is egy darab lenne. Vagy csak túl érzékeny vagyok? Régóta nincs férfi az életemben. Hiányzik nekem, hogy mások fájdalmát magamra vegyem? Van nekem is elég bajom!

Tényleg?- szólalt meg a belső hangja, és milyen bajod van? Megvan mindened. Luxus- színvonalon élsz. Akkor?

Hm..gondolkodott el , ez igaz, de valami hiányzik az életemből.

De mi? A szerelem, a szenvedély?Múló dolgok. Vagy, hogy tartozzak valakihez? De hiszen tartozok! Vannak szüleim, udvarhölgyeim, lovagok körülöttem. De ez nem ugyanaz! Éjjelente hideg az ágyad! Nincs ki megmelegítse fázós tested!- erősködött tovább a belső hangja. Ez igaz! Elalszok most már, fáradt vagyok. Így is tett. Reggel kipihenten ébredt. Az ebédlőben Sir Thomasékkal találkozott.

-Jó reggelt lady !- köszöntötte a férfi.

-Nektek is!- mosolygott rá a nő. Milyen volt az est? Jól éreztétek magatokat?

-Igen, köszönöm. Megtiszteltetés, hogy az én kedvemért rendezted.

-Tom! A következő gyűlésen megbeszéljük a japán utat. Értesítenéd a többieket is?

-Szívesen megteszem. Reggeli után kilovagolok a házamhoz, megnézem, hogy haladnak a kandallóval.

-Rendben.

Sir Alexander lépett be  a helyiségbe.

-Jó reggelt, jó étvágyat mindenkinek!

A lady rámosolygott.

-Jól aludtál?

-Igen, köszönöm. Bár én ragaszkodok a saját ágyamhoz.

-Ha már itt vagy, akkor most szólok, hogy a gyűlésen megbeszéljük a japán utat. Addigra döntsétek el, hogy ki akar jönni. Sir Thomasék végeztek a reggelivel, ők távoztak. Ő kettesben maradt Alexanderrel. Szemben ültek egymással. A férfi sötét szeme a nőébe mélyedt. Már nem látta az esti fényt a nő szemeiben. Nyoma sem volt a tűznek benne.

-Valami baj van?

-Semmi. Jót aludtam.

-Olyan kimért lettél! Megbántad az esti csókot?

-Nem. Kicsit elragadtattam magam.

Nézd el nekem, régen voltam férfivel.

-Ahogyan én nővel- közölte a férfi.

-Jól van. Akkor ezt a témát le is zárhatjuk- közölte szárazon a nő.

Hűha! Itt valami történt- gondolta a férfi. Az este majdnem lefeküdt velem. Csodálatosan érzékeny, engedelmes nő volt. Ma meg? Kimért, száraz, hideg. Csak jó, hogy belépett a szolgáló.

A lady végzett a reggelivel, majd távozáskor gyengéden megérintette a férfi vállát.

-Viszlát- és elhagyta a helyiséget. A szobájába ment. Mi van velem? Ma már egyáltalán nem vonzott. Tegnap meg majdnem az övé lettem. Ejj, ejj! Nem lesz ez így jó! Liliána kopogott az ajtaján.

-Szabad!

-Úrnőm, zavarhatlak?

-Parancsolj, bár éppen át akartam öltözni.

-Csak beszélgetni akartam egy kicsit. Mostanában olyan felületes, zárkózott vagy velünk. Lerázol bennünket. A lady meglepődött. Ilyen lennék?

-Nézd Liliána, mindenkinek vannak jó és rosszabb napjai. Nos..az utóbbi időben nem tudok önfeledten nevetni.

-Vettük észre. Ezért bátorkodtam megkérdezni. Lehet szerelmes vagy?

-Szerelmes?- nézett rá döbbenten . És kibe ha szabad kérdeznem?

-Sir Luisba. Mióta beengedtem Hozzád a fürdőbe, azóta viselkedsz így!

A lady elkönyvelte ez a meglepődések órája.

-Dehogy! Ő nős, mint majdnem minden lovag körülöttem. Meg amúgy is minden nőt megdönt, aki rámosolyog. Liliána, nekem olyan férfi kell akinek én  leszek az egyetlen nő az életében. Aki ha velem van, nem fordul meg más nők után! Aki értem kel fel minden reggel, akinek én leszek a  fény, a levegő az életében. És persze nekem is ő lesz!

-De szép! Csak ilyen férfi Úrnőm, nincs. A férfiakat nem az eszük irányítja, hanem a nadrágjuk.

-Többnyire igen. De ne feledd mindig vannak kivételek! Ha nem találok ilyen férfit, akkor egyedül maradok és szabad leszek!

-Ááá..az sem jó! Férj és gyermekek nélkül?

-Majd elválik! Ne menjünk annyira előre!

Te hogy állsz Zozokinnal? Liliána, mint akit rajtakaptak, elpirult.

-Látom! Ne mondj semmit, tetszik Neked!

-Igen. Jókat szoktunk beszélgetni, szimpatikus.

-Akkor megtennéd, hogy szólsz neki, csütörtökön a gyűlésen számítok a megjelenésére.

-Szívesen. Szólok neki. Hová mész ma, Úrnőm?

-Kikocsikázok az árva gyerekekhez.Meglátogatom őket, meg elviszem a nekik szánt összeget.

-Veled mehetek?

-Most nem. Sir William kísér el. Régen beszélgettem már vele.

-Kár. Készítem a ruhádat.Melyiket hozzam?

-A zöldet. A fekete csipkével. És a fekete kalapomat.

-Az olyan komor- biggyedt le Liliana szája.

-Ma ilyen komor, ilyen semmilyen hangulatom van. A lady felöltözött. Liliána elkészítette a frizuráját. Magához vette kis pénzes ládáját és elindult a könyvtár felé, ahol remélte William már várja. William ott ült a könyvtárszobában. Nyugodtan. Őt várta türelmesen. Will, de jó, hogy látlak! Olyan kevés alkalmunk van beszélgetni!

-Lady , szívem csücske- húzódott mosolyra a férfi szája, tudod, hogy sokat dolgozok mostanában. Összetett a munkám.. Most egy laborban dolgozok. Új gyógyszerek előállítása után kutatunk.

-Érdekes. Engem mindig érdekelt a kutatás. Bár bevallom, nem a gyógyszerkutatás.

-Meglepő lenne, ha nő létedre az érdekelne!