Szeretem a süniket. Mindig is szerettem, bár ritka alkalom volt, amikor nem öszegömbölyödve, hanem gomb orrocskájukkal és sötét szemeikkel láthattam őket. Ezt a kis történetet egy olyan személy ihlette, aki nagyon kedves nekem, majdnem lányomként szeretem:-))
-Szeretlek!- mondta a süni és puszit adott a lufinak.
A lufi abban a pillanatban megszűnt fizikális valójában létezni..szétesett apró lufi- darabokra. A süni szomorúan nézett, hogy szerelme hogyan foszlott semmivé a másodperc egyetlen töredéke aladt. Piciny süni szíve telecsordult fájdalommal, fekete gombszeme könnyezett....nem akarta bántani a lufit, de nem tudhatta, hogy ahogyan puszit ad neki, a tüskéje is hozzáért és ezáltal megsemmisül a szerelme. Mi lesz most? Egyedül mit csinálok? Bánatában összegömbölyödött és süni szíve megszűnt dobogni:-(((
Nos, én is ezt teszem. Bánatomban összegömbölyödök, és elalszok...gyermeteg lelkem beköltözik az álmok világába. De onnan nem szökhetsz ki és nem szúrlak halálra. Ígérem. Vagy tegyem?:DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése