Ma nyomott , borult idő lévén a kedvem is olyan semmilyen volt. Az idő lassan telt a munkahelyemen, unalom volt. Aztán a kolleganőm megemlítette 11h- től cipővásár van..mindjárt felcsillant a szemem: oda mennünk kell! Mi nők úgyis párban járunk még a Wc-re is, így felváltva kettesével fél órát kapva irány kifelé a vásárba. Sok jó cipő papucs volt, olyanok, amit a Deichmanban 5-6000ft körül lehet megvenni. Gondoltam, veszek vagy három párat, bár tegnap már két pár papuccsal kibontakoztam. Így is tettem, fél óra nem sok idő, így kiválasztottam hármat, és mentünk vissza dolgozni. Felhívtam a férjemet, közöltem vele sikerült beszereznem három pár cipőt- megint. Nevetve mondta: - Óhh, miért csak hármat vettél? Azt hittem veszel vagy 5 párat!
-Hát...ennyit bírtam, hirtelen. De lett volna még, ami tetszett.
Ilyenkor érzem azt, hogy anno csak jól választottam. Majdnem tökéletes férjem van.:DD
Na, de délután meg lett az ára a cipőknek. Férjem kiment néhány órára horgászni. Látjátok? ismét az adok- kapok elmélet lépett színre. És az alkalmazkodás. Alkalmazkodni, elfogadni, tudni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése