Már lassan 1, 5 éve kutatom a lélek útját. A gondolataimról, tapasztalataimról írtam egy könyvet is, de most nem reklámozni akarok. Kutattam, olvastam, próbáltam megérteni dolgokat, tanultam, megtanultam, éreztem, könnyeztem. (Na, nem sokat) Én abban hiszek, hogy a lélek a testünktől független létező, a lélek létezése örök, és néha a tudattól függetlenül a saját útját járja. Ezt éreztem..éreztem, hogy lakik bennem valaki, aki érez..és bizony néha mást akar, mint a tudat. És gyakran harcolnak egymással..a lélek csendesen, a tudat erőszakosan, zajosan. Hogy ki győz a végén? A tudat...nálam mindig a tudat győzött eddig..és Most is. De engedte a tudat, ha csak egy rövid időre is, hogy a lélek megtapasztalja a lélek egyesülést, a lélekszárnyalást, egy másik lélek ölelését érezze. Persze, mint minden itt a földön ez is véges. Érdekes tapasztalat volt..szép..és a vége fájt...de, megérte..hagytam akkor, hogy legyen...talán ennyivel több lettem, ennyivel bölcsebb lettem, és közben érdekes felfedezéseket tettem. Minden lélekérintkezés vége: a vágy. Tehát az az elméletem, hogy vágy nélkül is lehet örökké szeretni itt a földön is- megbukott. Vágy nélkül minden véget ér..lehet, hogy vággyal, beteljesedett vággyal is - azt nem tudom. És azt sem, csak sejtem, hogy a vágy kinek, minek az érzelmi megnyilvánulása? A léleké vagy a tudaté? Nekem nagyon gyanús, hogy mindkettőé, közös termék. Vagyis: a lélek csak időlegesen szakadhat el, lehet független a tudattól. De itt a földön nekik együtt kell működniük. A lélek érez. A tudat rábólint- egy darabig..de utána a tudat dönt..hogy jó e ez a szentháromságnak, és hogy megéri-e Ha nem, akkor gátat szab, akadályoz. De jól teszi, mert így véd meg a még nagyobb fájdalomtól. Különös szövetség ez: a tudat, a lélek és a szellem szövetsége....
A másik felfedezésem: megértettem mindenki számára a párja,a férje, a társa az igazi kapcsolat. Csak! Mindkét félnek jobban kellene alkalmazkodnia és akkor nem lennének válások, szakítások. Megértettem, hogy egy közösen vállalt gyermek a kapocs, a bilincs erre két ember között. Amely elválaszthatatlan lenne..a gyermek(lélekként) azért választ minket szülőknek, mert tudja, hogy a két ember az igazi a valódi társ...és tőlük akar tanulni, tanítani. Ha ezt elfogadjuk, szívünkbe örök béke, nyugalom és szeretet költözik. Minden fellobbanó vágy, megcsalás- hamis érzelem...nem szabadna engedni nekik..de nem mindenki erős egyéniség..vannak szelíd lelkek és beza(:D) vannak keményebb lelkek...bocsánat Jean, hogy ezt a Beza-t elcsórtam Tőled, de tetszik..Ölelés mindenkinek..éljetek tovább a szeretet fényében..mert akárhogy is lázadunk néha, az a leghatalmasabb érzés(minden és mindenki felett).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése