Vad vizeken

Vad vizeken



Háborgó tengereken
Vad vizeken hajóztam
Szerezve kalandokat, kincseket
S fájó gondolatokat.


A kincseket elrejtettem
fiókom mélyébe, az értékes
embereket lelkem kelyhébe.
Ott szobroznak szépen sorban
Elraktározódva mélyen magamban.


Hajóm egyszer vad vizek
sodrásába tévedt
Háborgott, tajtékzott, őrjöngött
a tenger. Bájos lényem, szelíd
lelkem még őt is lenyugtatta
Akaratát megtörve, magát
alám rendelte.


Nem háborgott többet
Megnyugodott, minden
egyes hullámával
Engem óvott, vigyázott.


Lágy sodrású habjaival
Hajómat ringatta
S közben belopózott
Létem bugyrába.


Megszerettem, megszoktam
Ringató hullámzását
minden pillanatban óhajtottam.
S ő vigyázott, óvott féltőn
Ő lett utazásaim
során a szeretőm.


Eggyé váltunk mi
A hajó és a tenger
Így ringatóztunk ölelve
egymáshoz simulva
Végtelen idők minden
egyes percében.