Szerelem?

Nem biztos, hogy akartam erről így írni, de a téma itt kering a fejemben, és a gondolat ki akar törni. Most hagyom, hogy kitörjön...
Soha nem hittem a szerelemben. Álmodozni, ábrándozni szeretek, de ezek nem egyenlőek a szerelemmel. Nem akartam a  szerelmet, nem vágytam rá. Alapjában véve kiegyensúlyozott, nyugodt nő vagyok, hiába hív Jean Forgószél Mary-nek..pörgök, de nem vagyok aggódós , stresszelős típus. Miért nem hiszek a szerelemben? Talán félek tőle. Talán félek, hogy kibillentene abból a  világból ahol vagyok, ahol jól érzem magam, és kibillentene önmagam egyensúlyából. A szerelem rózsaszín köd- mondják...Nem tudom..egyszer voltam szerelmes..igazából..talán az a szerelem, már amikor a másik puszta látványa elindít Benned valamit. nem kell, hogy megszólaljon, nem kell, hogy hozzád érjen, és eláll a lélegzeted, elakad a hangod, remeg a lábad, és csak nézed...egyetlen szó nélkül, kérés nélkül az övé lennél...nagyokat nyelsz, kiszárad a torkod, mert annyira akarod...nem mert annyira szereted, hanem mert annyira lenyűgözött, annyira kívánod, hogy maga alá gyűrjön...de! nem valósult meg, mert eleve elrendelt jegyessége volt a vagyon miatt...így a pillanat elillant, a szerelem elsuhant, én elfelejtettem és többet nem kopogott be hozzám. Kaptam valami mást az élettől...valamit, amit felépítettem magamnak, akit bevonzottam- ő a  férjem.
Én azt vallom sokkal összetettebb, hatalmasabb érzés a szeretet, mint a szerelem. A szeretet örök. és magába foglalja a fájdalmat, a vágyat, a bánatot. Mert szeretek , szerethetek valakit, de nem biztos, hogy azt a szeretetet kapom vissza, amit én szeretnék, amilyet én adok, vagy amilyenre vágyok. Néha megismerünk új embereket. Másabbak, mint mi, de lehetnek hasonló beállítottságúak. Elkezdünk kötődni hozzájuk, valamilyen szinten megszeretjük. Ragaszkodunk hozzá, mert kedveljük, mert jól érezzük magunkat vele, és azt hisszük, hogy a másik fél is így érez. De, én azt vallom, a szerelemben, a szeretetben ne szabjunk feltételeket, ne ígérjünk, ha többnyire nem tartjuk be. ..És ha nem figyelünk, nem törődünk ugyanannyit a másikkal, mint amennyit ő velünk, akkor hamis szavakkal ne kössük magunkhoz:-Szeretlek, fontos vagy, csak Te értesz meg, szükségem van Rád. De ha benézek ide nem érdekel, hogy írtál, nem érdekel, hogy itt vársz, nem érdekel, hogy mit érzel, mert én szabad akarok lenni!
Na, ez az! Mi ez ha nem egoista önzőség? Úgy hogy szerelem, nem kellesz nekem:-))