Szeretek olvasni, de mostanában nem nagyon van időm rá, max. 1-2 blogot. Eléggé lefoglalnak a saját írásaim, meg a háztartás. Arra sincs időm, hogy a legutolsó megjelent regényemet visszaolvassam. Pedig jó lenne..Ha tehetném, csak írnék..de nem tehetem..Mert ebből Magyarországon nem lehet megélni...Olvastam valamit, ami megdöbbentett. Nem akartam reagálni rá, de a gondolat elvetette a magot mélyen bennem, agyamban, és ott növekedni kezdett. Reagálok, mert lányos anya is vagyok...
"Szeretem , ha zajlik az élet. Szeretem a zenét, a verseket, a kirándulásokat, és a férfiakat, ezáltal a szexet. Bár még tapasztalatlan vagyok-e téren, de gyakorlat teszi a mestert. Ugye? Főleg a 20 évvel idősebb, nős, családos férfiak érdekelnek. Ők kihívások nekem. Kíváncsi vagyok, hogy tudok hatni rájuk, meddig képesek elmenni értem, és ugye tőlük sokat tanulhatok, ők jól csókolnak, és jól ki tudnak elégíteni. Néha bemutatom őket a szüleimnek is..és egyszerre többen vannak, 3-4-en minimum, még jó, hogy nem tudnak egymásról:DDD"
Hajajj...belegondoltam elsőnek, mi lenne ha az én lányom lenne ilyen? Vajon hogy fogadnám , ha sorban mutatgatná be nekem a 40-en túli férfiakat? Valószínűleg nem örülnék neki. Ha egyszer tenné meg, még elfogadnám. De ha sorozatosan ezt csinálná, akkor felmerülne a gondolat, hogy itt bizony baj van, komoly baj: apakomplexus, amit kezeltetni kellene.
Aztán belegondoltam mi lenne, ha az én férjemet környékezné meg egy ilyen huszonéves? Fognám a bőröndömet, meg a fiamat, és viszlát.
Ez a lány még nem tudja, hogy az élet nem a minőségi szexről szól..a cél nem az, hogy szétválasztani családokat, és minél több 40-es férfitől strigulát gyűjteni, az élet más. Az élet jóval több ennél..az élet a tapasztalatok elsajátítása, tanulás és a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
Nem ítélünk, de véleményünk lehet. Szerintem szemétség, amit csinál. Belesugallni megszürkült házasságokba, hogy nem jó..és sajnos vannak ilyen férfiak, akik az ilyen huszonévesek miatt elhagyják a családjukat, a gyermekeiket. De, ők akkor meg is érdemlik...mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez a lányka is meg fogja kapni előbb- utóbb, ami neki jár..az élettől..kamatostól.
Visszatérve: megint csak hálás lehetek Istennek, és magamnak, hogy az én lányom nem ilyen...szabadon élő alkat, de nem a férfiak terén- szerencsére!
Hálás lehetek magamnak, amiért ilyennek neveltem..és tudom, neki nem ez a karmája.....És nagyon remélem, hogy az én férjemet az ilyen huszonévesek messzire elkerülik..bár kettőn áll a vásár, egy ilyen kapcsolatban mindkét fél hibás. Hogy ki hibádzik nagyobbat? Ez jó kérdés. Szerintem a férfi..aki már érett, tapasztalt, kötelékei vannak..de ha nincs kiváltó ok, akkor okozat sincsen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése