Keveredő szívdarabok

Keveredő szívdarabok

Keveredő szívdarabok, meséljetek
mit hallotok? Gyengébb már a
dobbanás, süt a nap s a szívem
is hazatalált.

Tanulnod kell engem, hogy utamon
velem lehess, mindegy, hogy mellettem
vagy mögöttem vagy, kövess, ne ellenkezz!
Csak hagyd, hogy legyen, feljebb lelki síkon
mozgok húzlak- vonlak, repítelek, s milliónyi
szeretetet adok.


Apró- cseprő viták mit sem érnek,
csak mosolygok s legyintek, bár
olykor dühít az érzet, de szívemben
továbbra is ott lapul képed,
Szeretlek! Hát nem érted?


Szeretlek, ahogy a lelkemmel tudok,
Nem a nő, hanem a Lélek vagyok,
Átölellek gyengéden, ne duzzogj,
lelkemmel simogatlak, s közben
gyengéd szavakat suttogok.


Nem irányítalak ne félj, de formálódunk
mindketten s az egészben ez a szép.
Tanulnod kell engem, megtanulni a leckét
Más vagyok mint az átlag, nem a szám
a lelkem beszél.

Varga Patrícia