Csendet szeretnék

Csendet szeretnék 

Hogy utáltam korábban a magányt!
Hogy vártam az idő s a hétvégék
múlását! Minden apró neszre, zajra
nagyot dobbant a szívem, féltem,
féltem éjszaka egyedül, s attól, hogy
egyszer elveszítelek.

Az évek teltek s haladtam kijelölt
életutamon, fájdalmas csaták,
könnyek tarkították gazdagon, már
nem nézek vissza mi miért történt
velem , nem kutatom a múltat,
felégettem mindent, mi fájdalmat
teremtett.

Mert szeretem a csendet, keresem
ölelő biztonságát, a csend hű társam
lett s még valaki kinek hallom néma
szavát, valójában soha nem vagyok
egyedül, Isten velem van, mert fájó
lelkem olyankor hozzá menekül.


Varga Patrícia