2012. szeptember 9., vasárnap

200 forintosok



A pénz nem boldogít-tartja a mondás, de jó ha van.
Mérleg jegy szülötte révén gyűjtögető típus vagyok. Lánykoromban sok mindent gyűjtöttem: képeslapokat, szalvétákat, csokis papírokat, később szappanokat, desodorokat.
Felnőttem. Mostanában a 200-as és a 100-as pénzérméket gyűjtöm. Aztán vagy karácsonykor fordítjuk valamire, vagy hozzájárul a nyaralásunkhoz.
Vállalkozásunk van, így vannak üzlettársaink. Velük jól kijövünk, hiszen egy kapcsolat nem működhet kölcsönös megértés nélkül.
Tegnap az egyik üzlettársunk, nálunk járt. Beszélgettünk. Aztán megemlítette, hogy ő is gyűjti decemberig a 200-as érméket. Hoppá! Hiszen ő is mérleg. Majdnem egyidősek  vagyunk.
-Ez érdekes, mert én is gyűjtöm-feleltem. Na, és mire áldozod fel?- kérdeztem.
-Nyáron volt egy nagyon ügyes tanítványom. Nagyon szegény családból származik. Elhatároztam, amennyit összegyűjtök, odaadom neki karácsonyra.
Meghatódtam. Hiszen ő sem gazdag. Dolgozik, több lábon áll, hogy fizetni tudja  a számláit. Ez a feltétel nélküli szeretet- példát vehetnénk néhányan róla...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése