Néha elolvasom mások írásait. Többnyire a saját gondolatokat tartalmazó írásokat keresem, szeretem olvasni. Idézetet meg tudok nézni bárhol, és a verseket is. Mondjuk néha én is rakok fel egy-két verset(néha sajátot) néha más által írt költeményt. Mert akkor megérint, mert akkor olyan a hangulatom. De ez ritkán előforduló dolog nálam.
Szeretek írni, és olvasni is. Mindennap késztetést érzek arra, hogy írjak. Vagy blogokat, vagy a regényemet, esetleg ha időm futja, mindkettőt.
Miért? Nem keresem a miértet. Jó érzés, nyugtató, kellemes. Az írás egy teljesen más világ. A közönség elé tárjuk a gondolatainkat, érzéseinket. Hogy ki mennyit mutat meg magából? Saját maga dönti el.
Olvasom, hányan próbálják megmagyarázni miért is írnak. Szerintem senkinek sem kell magyarázkodnia. Mások felé nem tartozunk magyarázattal, hogy mit miért teszünk(kivétel a párunk).
Hogy jól írunk-e? Relatív. Kinek mi a jó. Van akinek egy gagyi írás is ad annyit, mint aki a legfilozófikusabb gondolatokat tálalja saját nézetében.
Nem számít, ki mit gondol. Jean mondta egykor: ha közszemlére teszed a gondolataidat onnan már nem a Te dolgod, hogyan fogadják. :-))
Igaza van. Engem sem érdekel, hogy némán olvasnak vagy 20-an. :-)),
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése