Alkonyat

Csak ritkán nézek filmeket. Időm sincs rá, meg ahhoz külön elhatározás kell.
Kedvenc sorozatomat a Jóban-Rosszban-t megnézem, utána fürdés..stb.
A gyermekeim szoktak noszogatni, főleg a lányom, hogy nézzem már meg ezt vagy azt a filmet.
A múlt hétvégén közös filmnézést hajtottunk végre, a gyerekeimmel, megnéztük a  Felhők felett 3méter magasan c. filmet, amely nagyon tetszett.
Romantikus, és megható volt.
Az Alkonyat c. filmet még nem láttam, csak itt -ott láttam képeket a szereplőkről, és olvastam egy-két mondatot.
Az első részét kihagytam, de már bánom(majd utólag megnézem), mert bevallom,a  film lenyűgözött. Nem tudtam szabadulni a képernyő elől. Családi mozizás volt, igaz, hogy a férjem az utolsó fél órában bealudt...de mégis együtt néztük, és ez olyan meghitt, lazulós volt.
Visszatérve a filmre: mese ide vagy oda, ez mégis magával ragadott. Meg ha belegondolunk minden mesének van valamennyi valóság alapja. És a fantasztikus regényeknek is...
Szóval..a mesén átlátva számomra nagyon megható és mély volt a film mondanivalója. Ahogyan a misztikus lény(a vámpír fiú) beleszeret a valóságos személybe, a halandó lányba. És az az önuralom, amit a férfi kifejt, hogy vámpír mivoltában ne okozzon fájdalmat a lánynak- csodálatos.
Nő létemre a lány helyzetébe könnyű beleképzelnem magam. De megpróbáltam a másik oldalt, a vámpír helyzetét...csak ott is nőneműként.
Szeretnék vámpír lenni..lenne egy-két ember akinek kiszívnám a  nyakát(a vérét):DDDD