-Gyere, megmutatom a lakhelyedet. Ethel egy kisebb házikóhoz kísérte. Itt pihenhetsz nyugodtan!
Mary hálásan rámosolygott.
-Pihenj jól..Mary Jeanne!
Ajajj- gondolta magában, ezt a férfi témát nem szabad még egyszer megemlítenem. Mary belépett, kicsi, ideiglenes otthonába. Barátságos kis lakosztály volt. Fagyöngyökből készült árnyékoló helyezkedett el az ablakon.
Egy vesszőből font ágy, egy karosszék és egy háncs-szőnyeg volt a szobában. Kellemesen hűs levegő , illó olajjal tarkítva fogadta. Ledőlt az ágyra és álomba szenderült.
Waiti szigetén még egy hajó kötött ki ebben a pillanatban. A Blu Eyes nevű hajó, amelynek kapitánya Anthony volt. A hajó, amely szőnyeg-bútor árukat szállított.
Ethel barátságosan fogadta a férfi szemmel is jó képűnek mondható kapitányt és a legénységét.
-Üdvözlöm Uram- nyújtott kezet Anthony Ethel-nek.
-Anthony Fox vagyok, és szőnyeg-bútor kereskedelemmel foglalkozom. Elfogyott az élelmünk, vagy pénz, vagy áru(szőnyeg, bútor, rum) ellenében élelmet szeretnénk feltankolni.
-Rendben. Van élelem a szigeten bőven. Raktároztunk szárított halat, füstölt húsokat, rizst, gyümölcsöket, és néhány fűszerfélét is.
Jöjjenek csak nyugodtan, néhány napot megpihenhetnek a szigeten.
-Köszönöm a kedvességét. Természetesen megfizetek mindenért.
Ethel mosolyogva tárta szét karját.
Anthonyék felszedelőzködtek a legénységgel, és elindultak felfedezni a sziget csodálatos világát.
Mary mélyen aludt. Végre stabil ágyon, ringatózás és dobálózás nélkül. Álmodott. Marc-kal sétált, itt Waiti szigetén. Furcsa volt az álom, Marc túlságosan élethűen jelent meg neki. Most nem szeretkeztek. Beszélgettek. Annyira más volt ez az álom...
Mary felébredt. Rendbe szedte magát, és elindult körbe nézni a szigeten. Ismerős hangra lett figyelmes. Mintha Marc-ot hallaná... Már hallucinálok is- legyintett egyet. De azért megfordult.
-Anthony?- nyílt nagyra a szeme.
-Mary Jeanne!
Mary elmosolyodott. A Marc- hasonmás. Emlékszik a nevemre. Odalépett a férfihez, aki lágyan megölelte.
-Nem gondoltam, hogy itt találkozunk újra.
-Én sem. Mi járatban?
-Cserekereskedelem, és elfogyott az élelmünk. Továbbra is bútorban és szőnyegben utazom.
Mary elmosolyodott. Eszébe jutott a csodás szőnyeg a kabinjában.
Tudom. Épp egy órája meséltem Önről Ethelnek, erre Ön megjelent.
-Tudja Mary, a gondolatainknak ereje van. A gondolataink által bevonzunk dolgokat.
Én ne tudnám- gondolta Mary. Marc..vele is így vonzottuk be egymást. Ez a férfi annyira Marc. Bár Marc meghalt...Talán a testvére? Soha nem mesélt a családjáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése