2012. november 18., vasárnap

Az anyákról...




Tegnap kicsit felkavartam a kedélyeket a pólusváltással..Nos, mindenki abban hisz amiben akar, és annak akinek akar. Én elhiszem. Mert érzem, hogy lesz majd egy óriás változás. De nem gondolok rá. Nem félek tőle, ahogyan a haláltól sem.Ráérek akkor rágondolni, ha majd bekövetkezik.
Ha éltem volna Noé idejében nem biztos, hogy felszálltam volna  a bárkára..na, jó..éltem. Csak nem tudom, hogy akkor ott mit választottam.
Nézzünk egy csodás témát:az Anyaság.
A legszebb dolog az életben az Anyaság. A gyermek az élet ajándéka. Mint ezt már tudjuk, ő választ minket. Ő akarja, hogy mi legyünk a szüleik, általunk akar tanulni fejlődni, ahogyan mi is fejlődni fogunk, ha jól végezzük a feladatunkat.
Az élet sorozatos megpróbáltatások összessége. Egyfajta vizsga. Csak az szerepel, vizsgázik jól, aki mindig feláll. Megtanulja kezelni, és elfogadni a dolgokat. Ezt tanulom én is.
Anya vagyok. Mindkét gyermekemet akartam(ahogy ők is engem), vállaltam őket. Köteles vagyok legjobb tudásom szerint felnevelni őket, törődni velük.
Anyának lenni nem könnyű feladat. Vannak bizony nehéz napok, mikor már túl sok teher van rajtunk(munkahely, háztartás, gyermekek nevelése, szerető), még felsorolni is sok, nem hogy mindenhol jól teljesíteni. Néha ingerlékenyek vagyunk. A gyermekre rákiabálunk.
Aztán mély levegőt veszünk is elszégyelljük magunkat: ő nem bántott, a gyermek nem felelős a dolgokért. Könnyező szemünkkel ránézünk, és megsimogatjuk a  buksijukat, ártatlan arcocskájukat. Gondoljunk arra: a gyermek szeretettel jött hozzánk, lépett az életünkbe- szeressük mi is.
Jó anyának tartom magam. Mindent a gyermekeimért. A verést elítélem. Egy gyermeket nem veréssel kell nevelni.
És mindent meg kell tenni értük! Én nem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem mentem volna el a  lányom szalagavatójára. Olyan szépek voltak. Arcukon félő mosollyal várták a szalagtűzést, tudva, hogy valami történni fog velük. Félig gyermek, félig felnőtt. És ahogy keresett bennünket a tömegben, ahogy sötét , csillogó szemeit ránk vetette. Soha nem felejtem el. Folytak a könnyeim. Egy élet, aki belőlem(is ) fakadt. Ez az élet legszebb csodája, ajándéka.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése