Mint egy üstökös, törtem be az életedbe
Nem vártál, de én mégis megjelentem hívatlanul
Lámpással világítottam be az éjszakáid,
Haldokló lelked két kezembe vettem óvón
Nem akartam hogy végleg elpusztuljon.
Szelíden karoltam át összetört életed
S mint lágy fuvallat hessentettem el a bánat felhőit
Nem kérted, hogy maradjak
Nem kérted, hogy vigyázzak Rád
Csak jöttem, és árnyékoddá váltam
Hogy mindig kísérhessem lépteid.
Hogy ott legyek, mikor már senki nincs melletted
Hogy megfogjam kezed, mikor a legjobb barátod is elengedi
Lelked lankadó rózsáját, az élet vízével öntöztem meg
Lassan éledezik, bizonytalan még a jövő
De a jelenben egy biztos van,
Az a fénylő üstökös, mi beragyogja a Lelked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése