Közeleg

Érzem, közeleg az idő. Érzem a belőled áramló lehangoltságot. Sajnálom, Sajnállak. Általad én is lehangolt leszek. Mindig is tudtuk, hogy ez a Dog nem a mi világunk, mégis itt töltjük olykor szűkre szabott időnket. Most már azt is tudjuk, miért. Én sem érzem egészen jól magam..itt. Valami hiányzik..valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolog. Ne kérdezd mi az, hiszen Te is ugyanígy érzel...
Lassan ismét elválunk. Te visszamész a  csendbe, ahol újra feltöltődik lényed. Én pedig maradok a köztes világomban..és kimegyek az életbe..hajtani fogok a céljaim eléréséért, a mosolyokért , küzdeni fogok, hogy(most) a tél beálltával ne haljon meg a lelkem. Utunk itt megint kettéválik...megszoktalak...jó volt játszani, élvezni a mosolyodat:-)
Te jobbra mész, én balra megyek tovább. Egyedül megyek, ahogy mindig is láttad. Társam a lélek- magányom, és ez így is fog maradni. Tudom, ha szükségem van Rád, bármikor kereshetlek, mindig számíthatok Rád. Mindig el fogod oszlatni a zűrzavart bennem. Olyan jó volt egy kicsit együtt..és azok a zöld szemek..a mosolyok..belém égtek....
Nem tehetek mást, elfogadom. Majd bánatos tekintetemmel követni foglak egy darabig, amíg el nem nyel teljesen a köd homálya.
Érezlek magamban..és visszavárlak...