Van aki az érzelmeire hallgat, bár tudja eddig minden próbálkozás kudarcba fulladt.
Van aki ésszel..aki nem ad második esélyt. Sohasem. Én sem adok(szinte soha). Akinek adtam(a lelkem)elbukott negyedszerre is. Meggyőződésem, hogy ami nem megy elsőre, az nem fog sokadszorra sem. Ugyanis senki nem fog megváltozni. Az alapvető jellemeinket nem tudjuk megváltoztatni másokért, talán csak önmagunkért, ahhoz pedig alapos önismeret és erő kell. Aki megbántott elsőre, meg fog sokadszorra is bántani.
Aki csak ígérgetett (közben meg kihasznált), azt fogja tenni mindig.
Én sem tudok megváltozni. Addig eljutottam az önismereti tréninggel, hogy tisztában vagyok a hibáimmal, próbálom kontrollálni azokat, de nem mindig sikerül. Eddig is vágytam a törődésre és a figyelemre(mert én is megadom mindkettőt)
Eddig is vágytam a szeretetre, mert azt is adtam, adok magamból..
És akikhez őszinte voltam (felvállaltam valós énemet), akkor jogosan vártam (várom) el másoktól is ugyanezt.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni!
Hiába akarok én vízeséseket, ha a hegyekben csak egy keskeny kis patak csordogál.
Hiába akarok én nyarat(ha ahol élek ott a tél közeleg)
És hiába akarom én, hogy szeressenek(ha csak ki akarnak használni, hazug, tartalom nélküli szavak mögé bújva).
Ez az élet..van egy utunk, amelyen megyünk. Olykor vannak mellettünk emberek, láthatatlan kezek, akik segítenek, egy darabon velünk jönnek, de van amikor nincsenek.
Életutamnak ismét lezárult egy szakasza. Elágazáshoz érkeztem..maradjak értelmetlenül fantom emberek társaságában vagy lépjek tovább és koncentráljak valós életemre, új célokra? Az utóbbit választottam. Hiszem, hogy jól választottam, megóvva magam újabb sebektől és fájdalmaktól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése