Nem hittem volna, hogy ilyen erős is tudok lenni! Éreztem magamban az érzést. Erősen. Elhatalmasodni bennem. Éreztem, hogy minden idegsejtemmel Nem-et mondok. Többé nem fogom hagyni, tűrni, hogy kedvedre játszadozz velem! Elég volt! Elég! Én még mindig hittem Benned. Újra meg újra. Mert hinni akartam...mert újra át akartam élni az érzést, a lélekszárnyalást Veled....amikor könnyedén, gondok nélkül szabadon szárnyaltunk magasan a felhők felett....
Annyira...annyira éreztelek akkor, ott a magasban. A szeretet könnyeket képezett s szemeimből szívszorítóan peregtek lassan, óhatatlan... Azt hittem ez örökké tart majd..de véget ért..győzött a tudat, ki újra felállította a személyiségburkokat...
Lehunyt szemeim mögött láttalak..láttalak, amilyen fizikális valódban vagy..és már nem értettelek, csak kérdőn meredtem magam elé..már nem akartam ezt a fájdalmat..
De írhatok én bármit, érvelhetek..nem, nem mondok igazat, hazudok..mert még mindig Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése