Marc letörölte szerelme arcáról a könnyeket. Megcsókolta Maryt, adott a baba fejére is egy puszit, majd távozott a szülőszobából. Mary nagyon fáradt volt. Lüktetett mindene. De boldog volt. Tudta, ez a tökéletes boldogság. Megtalálta… Marc, a kisgyerek, és Ő. Így hárman jelentették az Egy-séget. Így lett egész az életük. A babát elvitték fürdetni és különféle vizsgálatokra. Maryt betolták a magánszobába. Nyomban el is aludt. Marc hazavezetett. Még mindig könnyes volt a szeme. Ez bizony maga a csoda, amit ma átélhetett! A szerelme Mary, lelke másik fele, és a baba kettejükből egy aprócska darab, egy rész, egy új élet. Mintha ők ketten osztódtak volna, és ebből keletkezett a baba, így érezte. Fiú! Van egy fiam! Köszönöm Istenem! Érezte élete kiteljesedett. Minden álma teljesült, ettől többet már nem akarhat. Az élet csodálatos. És igen! Minden el van eleve rendelve. Megpróbáltatások sorozatán kell részt venni, hogy az ember eljuthasson idáig. Mennyi küzdelem, fájdalom árán kapta meg ő is ezt a teljességet. Hazaért. Üres volt a ház Mary nélkül. Két nap és újra itthon lesznek. Most már hárman fogunk itt lakni. Kibontott egy üveg italt, ivott. Majd ellátta a jószágokat. Persze, voltak alkalmazottak is a farmon. Egyedül sok lett volna a munka várandós felesége mellett. Ő Maryre akart vigyázni és a babára. Vigyázott is rájuk mindennél jobban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése