A kibékülés

Georgh örült, hogy kibékültek Maryvel. Nem akarta bántani, megbántani a nőt, de annyira féltette, hogy az ösztönei ezt a helyzetet idézték elő. Szerette. És nem akarta elveszíteni.

Rendben. Beleegyezem a panzió bővítésébe- határozta el magában. Nem láncolhatja Maryt magához, pedig szíve mélyén szerette volna. Látta kedvese arcát, annyira akarja azt a bővítést. Pénzük meg van bőven. Megkereste a nőt, aki éppen az étterem konyhájában tett vizitet.

-Mary , beszélhetnénk?

Meglepetten nézett férjére. Még mindig volt benne egy kis tüske, amiért a férfi megbántotta, de valójában nem haragudott rá.

-Persze, megyek- és ott hagyta a sürgölődő szakácsokat, pincéreket.

-Igen?

-Gyere!- majd férje átölelte a nő vállát, majd a raktárba vezette.

Mary felhúzta a szemöldökét. Nem értette, itt akar a férje szeretkezni? És most? De Georgh nem szeretkezni akart.

-Hm?- nézett Mary kérdőn férjére.

-Döntöttem. Beleegyezem a panzió bővítésébe.

-Ez komoly?- nézett rá hitetlenkedve a nő? Az előbb még ridegen elutasította. Nem tudott szóhoz jutni.

-Nem is örülsz?

-De. Csak meglepett ez a váratlan fordulat.

-Nem akarom, hogy bármi is közénk álljon! És nem fogom hagyni, hogy bárki elvegyen tőlem!- nézett rá a  férfi komolyan, majd felemelte a nő állát, mélyen a sötét szemekbe nézett és lágyan ajkát a nőére simította. Megcsókolta. Először csak alig érintve, majd egyre szenvedélyesebben csókolta. Kezei elindultak felfedező útjukra. A jól ismert útvonalon.  Lágyan megfogta a nő kerek mellét, majd cirógatni kezdte azt. Mary kibontakozott férje karjaiból.

-Itt ne, Georgh! Bármelyik percben bejöhet valaki áruért. Nem akarom, hogy rajtam csámcsogjon a  személyzet.

Georgh megfogta felesége kezét, és mint a gyerekek, berohantak a házba. Berúgták maguk mögött az ajtót, és szinte letépték egymásról a ruhát. Mohón és szenvedélyesen szeretkeztek.

Miután végeztek, pihegve feküdtek egymás mellett. Mary ujjai Georgh mellkas- szőrzetén barangoltak.

-Miért gondoltad meg magad ilyen hirtelen?

-Mert láttam mennyire fontos ez Neked, mennyire akarod.

Mary elmosolyodott.

-Akkor?

-Akkor szabad kezet kapsz! De annyit kérek, 15 főnél ne legyen nagyobb befogadó képességű. Elég annyi embert itt elszállásolni.

-Igenis Uram!- tisztelgett Mary mókásan. Holnap kereshetek egy jó tervezőt?

-Akit csak akarsz! Rád bízom- és újra megcsókolta a szeretett nőt. Jobb volt így, hogy szent a béke. Nem akart haraggal lefeküdni. Georgh felkelt az ágyból, lenézett még fekvő feleségére, majd felöltözött.

-Megyek megnézem a gazdaságot!

Mary rámosolygott.

-Tíz percet kérek még! Tudod, hogy ilyenkor szeretek lustizni még egy kicsit.

-Tudom. Majd felkelsz. Ráérsz. Georgh kilépett a hálószoba ajtaján.